Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann

A zsidók „szakértője”

Az 1906-ban a németországi Solingenben született Eichmann családjával kiskorában az ausztriai Linzbe költözött, itt járt iskolába és került a jobboldali ifjúsági mozgalmak vonzásába.

A környezete által a későbbiekben is együgyűként jellemzett ifjú nem végezte el a villamosipari szakközépiskolát, ehelyett édesapja bányászvállalkozásánál helyezkedett el. Az 1920-as évek folyamán előbb rádiók, majd olaj értékesítésével foglalkozott utazó ügynökként.

Eichmann 1932-ben lépett be a náci párt ausztriai szervezetébe, hét hónappal később pedig az SS-be. 1933-ban elvesztette állását, majd Hitler hatalomra jutása után a németországi szélsőséges párt ausztriai szervezetét az ottani hatóságok betiltották, így Eichmann számos osztrák párttaggal együtt visszatért Németországba.

Itt az SS ranglétráján egyre feljebb haladva előbb további ausztriai náciknak segített Passaunál átkelni a határon, majd a dachaui koncentrációs tábort őrző laktanyába helyezték át. Az általa monotonnak tartott itteni élet helyett 1934-ben kérte áthelyezését az SD-hez, az SS hírszerző és elhárító szárnyához, ahol a szabadkőművesekkel foglalkozó irodába helyezték.

Egy általa a szabadkőművesekről tartott előadás annyira sikeresnek bizonyult a náci párt vezetőségében, hogy áthelyezték a szervezet Zsidó Irodájába, az SD berlini központjába. Eichmann lelkesen vetette bele magát mind a zsidóság, mind a cionista mozgalom történetének tanulmányozásába, és még némi alapfokú tudást is szerzett héberül, illetve jiddisül.

A zsidók elleni államilag irányított atrocitások egyre intenzívebbé váltak az 1930-as évek második felében, ekkoriban Eichmann még a brit mandátum alatt álló Palesztinába is elutazott főnökével, hogy a németországi zsidó lakosság kivándorlásának lehetőségét vizsgálják.

Az itt működő zsidó félkatonai szervezet, a Hagana nyitott volt az együttműködésre, végül azonban nem sikerült egyezségre jutniuk – a nácik túlságosan féltek attól, hogy a tömeges palesztinai kivándorlással egy zsidó állam létrejöttének ágyaznának meg, ami ellentétes volt a hitleri irányvonallal.

Eichmann az Anschluss után 1938-tól Bécsben szervezte az ausztriai zsidók legális kivándorlását, és az SD felügyelete alá helyezte a zsidó közösségi szervezeteket, amelyek feladata innentől a kivándorlás támogatása volt. E mintát ismételték később szerte Európában a megszállt országokban.

A kivándorlásközpontú politika Lengyelország 1939-es lerohanásával megváltozott, és az SD a megszállt lengyel területeken létrehozott gettókba és táborokba való erőszakos deportálást helyezte előtérbe.

1. A zsidók „szakértője”
2. A halál szervezője
3. Eltűnés és felbukkanás
4. Nincs menekvés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház