Arckrémével tisztította az ősi Nimrúd kincseit Agatha Christie
2017. január 5. 15:50
Agatha Christie az 1950-es években csatlakozott második férjéhez az ősi asszír városban, az Iszlám Állam által nemrég lerombolt Nimrúdban folyó ásatásokon. A krimiíró nemcsak egyszerű látogatóként vett részt a régészeti munkában, tevékenyen hozzájárult ugyanis például ahhoz, hogy a munkálatokról képek is fennmaradjanak.
Korábban
A kultszerző második férje, Max Mallowan régészként tevékenykedett, és saját szakmáján belül meglehetősen elismertnek számított – persze nem annyira, mint nála 14 évvel idősebb felesége a krimi területén. Az író azonban minden évben hónapokra félretette a karrierjét, hogy férjével tarthasson a Közel-Keletre. Az ekkoriban már a hatvanas éveiben járó Christie nemcsak a csodálatos ókori romváros értékeinek megfigyelésével foglalatoskodott azonban, hanem fényképezőgéppel és kamerával dokumentálta férje tevékenységét. A felvételeket a közeli Tigris folyóból kiszűrt víz segítségével hívta elő.
Mallowan a nimrúdi ásatással szerzett hírnevet magának, annak a 3000 éves asszír városnak a feltárásával, amely a közelmúltban azzal került be a hírekbe, hogy az Iszlám Állam szinte a felismerhetetlenségig lerombolta. Nimrúd, az időszámításunk előtti 13. századból származó asszír régészeti hely a Tigris folyó bal partján, Moszultól 30 kilométerre délre található. Asszíria második fővárosát I. Sulmánu-asarídu király (i. e. 1273-1244) tette birodalma központjává. Nimrúdot 2014 nyarán foglalták el az iszlamista szervezet fegyveresei, akik a bálványimádás beszüntetésének jelszavával számos több ezer éves műemléket romboltak le, többek között a 2800 éves Nabu-templomot, amelyet a bölcsesség és írástudás mezopotámiai istenének szenteltek. Egy iraki régész becslése szerint Nimrúd mintegy 60 százaléka odaveszett a pusztításban.
Mathew Prichard, Agatha Christie unokája szerint a házaspár télen Irakba és Szíriába utazott, és csak májusban és júniusban tértek vissza otthonukba. Prichard szerint nagymamájának ez ugyanolyan fontos volt, mint az írás. Mint kifejtette, Christie-nek meglehetősen „régimódi” felfogása volt a házasság intézményéről, és úgy vélte, a feleségnek kötelessége a férjével tartani, ami az ő esetében azt jelentette, hogy a férjével utazott az ásatás helyszínére, segítette munkája fotózásában és az ásatáson részt vevő helyi dolgozók ügyeinek intézésében.
Mrs. Marple és Hercule Poirot alakjának megalkotóját ekkor már régóta elbővülte a régészet, amely látható volt a Közel-Keleten játszódó regényeiben is, mint a Halál a Níluson vagy a Gyilkosság Mezopotámiában című művében. Férjét pedig már az 1940-es évektől kezdve elkísérte közel-keleti ásatásaira. Christie 1946-ban Így éltünk Mezopotámiában (Come, Tell Me How You Live) című útikönyvében-önéletrajzában (amelyet Agatha Christie Mallowan néven adott ki) beszámolt a Szíriában és Irakban folyó ásatásokról.
Mallowan Nimrúdban néhány évvel később számos elefántcsont-faragványt fedezett fel, többek között egy női arcot ábrázoló szobrot, amelyet „nimrúdi Mona Lisának” is neveznek, és amelyet csak nagy nehézségek árán sikerült kiemelni egy sáros üregből. Georgina Herrmann, egy, az ásatáson jelen lévő brit régész visszaemlékezésében arról számolt be, hogy Christie órákat töltött el a kincs szárításával és még saját arckrémét is felhasználta annak megtisztításához. A krimiíró emellett nagy örömmel rakta össze a darabokban megtalált elefántcsont-faragványokat is. Christie nagy kedvelője volt a kirakós játékoknak és a keresztrejtvényeknek, így nem okozott neki gondot, hogy akár több száz darabból álló szobrok összerakásának nekilásson.
Az unoka szerint – akiknek nagyapja még az ékírás alapjait is megtanította – ha Christie és férje élne, valószínűleg döbbenten venné tudomásul, mi történt a romvárossal. Szerinte enyhe kifejezés, hogy tragédiaként fognák fel a történéseket: ha látnák a mai újságok híreit, feltehetően rá sem ismernének arra a helyre, ahol egykor éveket töltöttek el.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
- A leves, amely megállított egy háborút
- Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
- A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
- Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
- Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.