Amit Szaddám is csak irigyelni tudott - Babilon lenyűgöző öröksége

2015. szeptember 14. 08:38

Korábban

Sokszínű hagyaték

II. Nabú-kudurri-uszur olyan magaslatra emelte Babilont, amelyet később már sohasem tudott elérni. I. e. 539-ben Kürosz perzsa király megdöntötte a káld dinasztiát, ezzel Babilónia függetlensége örökre elveszett. I. e. 482 táján már a sokadik perzsa uralom elleni felkelés robbant ki, és Xerxész, az uralkodó válaszul kifosztotta és feldúlta Babilont. Az i. e. 4. században Nagy Sándor is elfoglalta Mezopotámia gyöngyszemét, halála után pedig bármelyik államalakulat (szeleukida, parthus, szászánida) foglalta el Babilóniát, egyszerű tartományként tagolta be birodalmába.

A legújabb korban Szaddám Huszeinnek a korabeli város pontos másának felépítésére tett erőfeszítéseit leginkább egy dilettáns, szerencsétlen kísérletnek tekinthetjük, ahogy a városban 2003-ban katonai bázist berendező amerikai csapatok ténykedése sem használt túlságosan a műemlékeknek. Babilon örökségét azonban nem csak az elhagyatott romok jelentik.

Hérodotosz, a „történelem atyja” az i. e. 5. században arról számolt be, hogy Babilonban a betegek a piactéren tömörülnek, ahol – orvosok híján – csak a járókelők tanácsait fogadhatják meg betegségükkel kapcsolatban. Babilóniában azonban valójában fejlett orvostudomány alakult ki, amelyből a környező területeken élő népek is tanulhattak. Létezett „tudományos” módszerekkel dolgozó (aszú), valamint varázsló orvos is (asipu), de az alkalmazott orvostudomány már a i. e. 3. évezredben is elkülönült a mágiától. Kórházak nem voltak, de mindenki tudta, hogy melyik házban vannak betegek: a bejáratot ugyanis aszfaltos gipsszel kenték be, és isteneket és démonokat ábrázoló szobrocskákat akasztottak ki rá.

Bár a matematika és a csillagászat a görög-római civilizációban élte virágkorát, gyökerei Babilóniába vezethetők vissza. A körívek és szögek számítására, valamint az idő beosztására még ma is ezt az ókori Mezopotámiában kifejlesztett rendszert használjuk. Érdekesség, hogy egy i. e. 18. századi babilóniai tankönyv egyik feladatának megoldása során már alkalmazták azt az elvet, amely a későbbiek folyamán Pitagorasz-tételként vált ismertté. Bár a babilóniaiak már régóta figyelték a bogyók és a Nap mozgását, de a tudományos igényű csillagászat, vagyis, hogy ne csak feljegyezzék, hanem előre is jelezzék az égi jelenségeket, csak az i. e. 5-4. század környékétől vette át a vezető szerepet. A zodiákusok rendszerét a babilóniaiak dolgozták ki, és a legrégebbi horoszkópot is itt állították össze i. e. 410-ben.

Végezetül említést kell tennünk a rendkívül gazdag mezopotámiai irodalmi hagyatékról. A babilóniaiak nagy gondot fordítottak a sumer nyelv és irodalom ápolására és tanulmányozására, és részben nekik köszönhetjük, hogy a Gilgames-eposz, a világ egyik legrégebbi irodalmi szövege – asszír közvetítéssel – fennmaradt. A sumer királyról szóló költemény központi témája a halhatatlanság keresése. Gilgames elbukott, de története, valamint azt az utókor számára megmentő Babilon öröksége azonban már mindörökre az emberiség kultúrkincsének része marad.

előző oldal 3 / 3