Amikor az amerikai és a szovjet katonák találkoztak az Elbánál 1945-ben

1942-1943 fordulója után a keleti fronton a Harmadik Birodalom által megszállt terület egyre zsugorodott, míg az 1944-es normandiai partraszállást követően a németeket nyugatról is komoly kihívás érte. A harapófogó 1945 áprilisában kezdett végérvényesen összezárni, amikor 25-én első ízben találkoztak a vörösök és a jenkik, akik korábban a háború során még sohasem.

Az amerikai és szovjet csapatok közötti első kapcsolatfelvétel aznap dél körül az Elba délebbi szakaszán, Strehla városa közelében zajlott le, amikor Albert Kotzebue amerikai főhadnagy (érdekesség, hogy az ősei az orosz cár alattvalói, balti németek voltak) három fős felderítő csapatával átkelt egy csónakkal a folyón, hogy felmérje a terepet. Már a nyugati partról látták, hogy a túloldalon az ellenség helyett az oroszok tartózkodnak. Jeleztek nekik, a túlparton pedig személyesen is találkoztak az Első Ukrán Front egyik előretolt ezredével, akit Alexander Gargyiev alezredes vezetett.

Ugyanezen a napon, néhány órával később William Robertson alhadnagy társaival (Frank Huff, James McDonnell és Paul Staub) belebotlott az Alexander Szilvaskó hadnagy vezette őrjáratba a szászországi Torgau elpusztult Elba-hídjánál, ahol a fenti kép is készült (feltehetőleg másnap délben). Alekszej Gorlianszki visszaemlékezései szerint ő rálőtt a németeknek hitt amerikaiakra, akik azonban nem viszonozták a tüzet, helyette ezt kiáltották: „Muscovi-Washington. Hitler caput. Hurrá!” Bár egyikük sem tudott a másik nyelvén kommunikálni, az ölelések és kézfogások közepette szavakra nem is volt szükség. (Robertson és Szilvaskó életük hátralévő részében is tartották egymással a kapcsolatot, az amerikai hadnagy például többször is járt a Szovjetunióban meglátogatni a szovjet hadnagyot.)

Egy nappal később, 1945. április 26-án az amerikai 69. gyalogsági hadosztály és az 58. szovjet hadosztályba tartozó parancsnokok is találkoztak Torgaunál. A hivatalos kézfogásra nem a valódi első találkozás szereplői, hanem Robertson és Szilvasko között berendezett háttér („a kelet találkozik a nyugattal” felirattal), zászlók és fotográfusok jelenlétében 27-én került sor. A hadvezetés fontosnak tartotta, hogy „megismételjék” a jelenetet, és hogy az eredeti szereplők rázzanak egymással kezet. A propagandafotók gyorsan szétterjedtek a világban. A következő napokban egyébként számos fotó készült a vörösök és a jenkik találkozásáról.

A brit, a szovjet és az amerikai kormányok aznap este nyilatkozatokat tettek közzé Londonban, Moszkvában és Washingtonban, mintegy megerősítve eltökéltségüket a Harmadik Birodalom erőinek végleges megsemmisítésére. Erre ugyanakkor már nem nagyon volt szükség, ugyanis április utolsó napjaiban a németek kevés helyen fejtettek ki komoly ellenállást, legtöbbször feltétel nélkül megadták magukat a szövetséges csapatoknak, sőt eléjük is jöttek.

Egyes források szerint mind Kotzebue, mind Robertson járőre parancs ellenére találkozott a Vörös Hadsereg tagjaival, ám feletteseik ezúttal elnézőek voltak. Az érintett szovjet katonákat viszont később visszahívták a frontról, majd ki is zárták a pártból.

Az első napokban az amerikai és a szovjet katonák barátkoztak egymással, benzint cseréltek tojásra, megmutatták egymásnak fegyvereiket és egyéb felszereléseiket. Május elején a britek is összetalálkoztak a szovjetekkel, erre az észak-németországi Wismar közelében került sor. Idővel a szövetséges és a szovjet katonák egyre fagyosabban kezdtek viselkedni egymással, a politika ugyanis közbeszólt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók