Amikor ártatlanjainak vére szennyezte be Nagy-Britanniát

Az 1850-es évek végén és az 1860-as években különösen megszaporodtak a gyermekgyilkossági esetek. 1866-ban egy Henry Humble nevű tiszteletes feljegyezte, hogy a londoniak nem mertek ismeretlen eredetű, gyanús batyukat felszedni az utcáról, mivel attól féltek, hogy egy halott gyereket találnak benne egy harisnyakötővel a nyaka körül. Ekkoriban a fővárosban minden egyes zugot – az utcáktól a csatornákig veszélyesnek tekintettek. Nagy-Britanniát „ártatlanjainak vére szennyezte be”. Humble arról is beszámolt, hogy egy Edwin Lankester nevű orvos szerint 12 ezer gyerekgyilkos nő él Londonban, vagyis a város minden harmincadik női lakosa kegyetlen gonosztevő. Az újságok, mint a Pall Mall Gazette arról számolt be, hogy a külföldi országok a gyerekgyilkosságok országaként tekintettek Nagy-Britanniára.

Az anyák általában három okból követtek el erőszakos cselekményeket a gyermekeik ellen: kegyvesztettségből, kétségbeesésből, valamint azért, mert részegek voltak, de az sem volt ritka, hogy egyszerre mindhárom tényező jelen volt. Mindannyiukat őrültnek nyilvánították, és többségüket elmegyógyintézetbe küldték. A terápiás módszerek – a fogságba vetéstől kezdve az „erkölcsi rehabilitáción” keresztül egészen a sebészeti beavatkozásig – széles skálán mozogtak.

Az 1860-as évektől kezdve azonban egyre többen kezdték megkérdőjelezni a túl „enyhe” bánásmód helyességét, különösen miután Eshter Lack mindhárom gyerekét megölte. Bár az asszony az éhezéstől való félelmet jelölte meg tette indítékaként, a bíróság szerint a hét vagy nyolc évvel ezelőtti hármasiker-szülés gyengítette le végzetes módon a szervezetét. A sajtó aggodalmának adott hangot, mivel ismételten egy olyan esetről volt szó, amelyben megállapították az anya gyengeelméjűségét, nem indokolták meg azonban kielégítően a betegség forrását. Az „elmebeteg” anyákkal szembeni nyilvánvaló együttérzés ellenére a jogalkotók csak 1922-ben iktatták törvénybe, hogy a mentálisan sérült anyákat nem lehet halálra ítélni.

Az apákkal már egészen más volt a helyzet. Bár néhány újságcikk a férfiak által elkövetett gyermekgyilkosságokról is beszámolt, ezekben nem hangsúlyozták a tragédia súlyát és a bűncselekmény kegyetlenségét. Az együttérzés azonban az anyákhoz hasonlóan a korábban apaként bizonyító férfiak esetében is megjelent. Ha kétségbeesésükben, vagy őrült részegesként követték el a gyilkosságot, a nőköz hasonlóan általában őket is elmegyógyintézetbe zárták.

Akik nem tanúsítottak megbánást, azokat felakasztották, az apák többsége azonban zavart, megtört férfinek mutatta magát, aki éppen útban van a megváltás felé. A sajtó pedig nem minden egyes esetben fogta vissza magát akkor sem, ha férfiakról volt szó. Az 1860-as években részletesen beszámoltak róla, hogy Henry Seyman és William Kemp pillanatnyi elmezavarukban hogyan vágták át gyermekeik torkát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
• A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
• Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
• Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
• Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
• A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
• Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
• Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
• Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?