Amikor a britek egy 1770 kilométer hosszú sövényfalat telepítettek Indiába

Indiát nem véletlenül nevezték egykor a brit korona ékkövének. A kontinensnyi ország jelentős bevételeket biztosított a Brit Birodalom számára és a buzgó angol hivatalnokok mindig igyekeztek is a lehető legtöbbet kisajtolni. Eme törekvés ékes példája volt annak a belső vámhatárnak a felállítása, amely elválasztotta India sóban gazdag észak-északkeleti területeit, a sótermelésnek szinte teljesen híján lévő nyugati és déli területekről. A sókereskedelem megvámolása pedig érthetően nagy haszont jelentett a Korona számára.

A belső vámhatár felállításával párhuzamosan természetesen azonnal megindult a csempésztevékenység is. A gyarmati hatóságok amennyira tudtak igyekeztek is fellépni ellene: ellenőrző pontokat állítottak fel és őrjáratokat indítottak, de a több mint 4000 km hosszan elnyúló vonalat képtelenség volt biztosan őrizni. Volt, hogy fizikai akadályokkal próbálták akadályozni a csempészek mozgását és szabályos „sáncokat” emeltek száraz faágakból. Ez a megoldás sem bizonyult azonban hatékonynak, lévén hatalmas munkával járt és évről évre meg kellett ismételni.

Nem tudni kinek a fejéből pattant ki végül a megoldás, a 19. század közepére megszületett a nagy ötlet: egy hatalmas, élő sövényt kell telepíteni a vámhatár mentén. A grandiózus vállalkozás megvalósítását azonban számos akadály nehezítette. A szubkontinensen keresztülnyúló vonal különböző pontjain különféle éghajlati viszonyok uralkodtak, míg sok helyen a talaj volt alkalmatlan növények ültetésére – vagy azért mert túl száraz volt, vagy azért mert a folyók áradása akadályozta ezt meg.

A britek azonban kitartónak bizonyultak. Szorgalmasan kisérleteztek szilvafával, fügekaktusszal, bambusznáddal és más helyi növényekkel, hogy minden területen megtalálják az alkalmasat. A száraz helyeken árkokat ástak, hogy jobb talajhoz jussanak, az árvizes helyeken pedig töltéseket emeltek.

A megfelelő háttérmunkával a sövény végül nőni kezdett. Minden egyes mérföldre átlagosan 250 tonna tüskés bozótot és egyéb szerves anyagot kellett odahordani a munkálatokon dolgozóknak, hogy évek megfeszített munkája után végül megszülessen az 1770 km hosszúságban elnyúló, átlagosan 3,6 méter magas és 4,2 m vastag zöld fal.

A munka azonban ekkor sem állhatott meg. A kinőtt sövényt hol fehér hangyák, hol bozóttüzek pusztították. Természeti katasztrófák, sáskajárás és egyéb paraziták mindig gondoskodtak róla, hogy legyen elég tennivaló. Előfordult, hogy a sövény egy részébe patkányok költöztek be, amelyek ellen a britek kóbor macskákat vetettek be.

Hasonlóan bármely ember építette fizikai akadályhoz, természetesen az indiai nagy sövény sem bizonyult áthatolhatatlannak. Egyes csempészek sikerrel találták meg a megmaradt hiányokat, de előfordult, hogy a fák ágait kihasználva keresztülmásztak rajta, sőt az is, hogy egyszerűen keresztülhajították a sóval töltött zsákokat a túloldalon várakozó bűntársaiknak.

Az állandó fenntartási nehézségek miatt a gyarmati kormányzat végül 1879-ben feladta a projektek. Az indiai nagy sövény így mára szinte nyomtalanul eltűnt. Emlékét már csak a legidősebbek őrzik, akik még saját szemükkel láthatták itt-ott a gyorsan pusztuló maradványokat. A sövény nyomvonala azonban, ha rejtetten is, de máig jól látható. Az építkezések során a nehéz terepekre felhúzott töltések a 20. században kiváló alapot biztosítottak a kiépülő indiai úthálózat számára is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona