2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Akit Cannes-ig repített a fekete Volga

2015. május 25. 21:15

Börtön helyett a francia tengerpart

1967 tavaszán aztán minden megváltozott. Egy nap a kollégium portása, Aranka néni azzal kereste meg Kósát, hogy egy nagy fekete autó jött érte a minisztériumból. Az ifjú rendező úgy gondolta, ez csak egyvalamit jelenthet: börtönbe viszik. Úgy tűnt, beigazolódhatnak Nagy László szavai. Gyorsan írt egy rövid búcsúlevelet édesanyjának, amelyet odaadott Aranka néninek, majd lement az épület elé.

A kocsiban kiderült, hogy szó sincs börtönről. Papp Sándor filmfőigazgató kérette be, aki kedélyeskedő modorban megkérdezte tőle, hogy van-e szmokingja és csokornyakkendője. Mivel a fiatal filmesnek még rendes cipője sem volt (egy saruban jelent meg a beszélgetésen), úgy gondolta, csak szórakoznak vele, pillanatok alatt az egekbe szökött a vérnyomása. Kikérte magának, hogy az elvtársak ilyen ócska, undorító módon tovább alázzák, majd rájuk csapta az ajtót és elrohant. A filmgyár egyik munkatársa azonnal Kósa után szaladt. A liftnél utolérte, és közölte vele, jobban teszi, ha visszajön, mivel a Tízezer nap indul magyar színekben a cannes-i filmfesztiválon.

A rendező csak később tudta meg, hogy a franciák hivatalos jegyzéket küldtek az illetékes hatóságoknak, amelyben kijelentették, hogy a magyarok vagy Kósa filmjével képviseltetik magukat, vagy elfelejthetik, hogy valaha is a világ egyik legrangosabb filmes ünnepégén szerepeljenek. A filmes azóta sem tudja, hogy melyik jóakarója ajánlotta be a művet a franciáknál.

Kósa és a film operatőre, Sára Sándor végül a filmgyár ruhatárából szereztek egy szmokingot, és néhány nappal később már a francia tengerparti városban voltak. Az ifjú rendező a fesztiválpalotától mintegy tíz kilométerre, egy kis szállodában lakott, míg a magyar pártfunkcionáriusok a legjobb francia hotelek kényelmét élvezhették. Az egyik cenzor kijelentette, hogy jobb lenne, ha Kósáék nem vennének részt a vetítésen, úgysem érdekelne senkit, hogy a magyar parasztok hogyan túrják a földet. A rendező és az operatőr azonban jelezte, hogy ha már egyszer kiutaztak, szeretnének megjelenni a bemutatón.

A rendező szmokingjában futva tette meg a szállása és a fesztivál helyszíne közötti távot, így a délelőtti sajtóvetítésre lihegve érkezett meg. A film sikere azonban minden kellemetlenségért kárpótolta. A közönség felállva, perceken át tartó vastapssal fogadta a filmet. A hosszan tartó, ütemes tapsot talán még Sztálin elvtárs is megirigyelte volna. Az alkotásról a nagysikerű bemutató után többek között a Francia Kommunista Párt Lapja, a l’Humanité, valamint a Le Monde is elismerően írt, a Le Nouvel Observateur kritikusa néhány nappal később pedig egyenesen kijelentette, „a Tízezer nap egyike a filmtörténet óriásainak”.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár