„Aki egyetlen paraszttal sakkban tartotta az országot”: Elena Ceauşescu

Kitörölhetetlen nyomot hagyott országa kollektív emlékezetében Elena Ceauşescu. A román kommunista pártvezető, Nicolae Ceauşescu felesége sokak szerint megtestesítette az 1989-ben megdöntött rendszer összes negatív vonását. Egyes visszaemlékezők (például a híres Ion Mihai Pacepa volt kémfőnök) és elemzők neki tulajdonítják a személyi kultusz csúcsra futtatását, a tudományos élet erkölcsi rombolását, a katasztrofális politikai és gazdasági döntések sorozatát: egyszóval a Ceauşescu-rendszer végzetes eltávolodását a szovjet típusú egypártrendszertől e szultanisztikus módon működő családi diktatúra felé.

„Itthon szólíts nyugodtan apukámnak!”

E rövid portré nem vállalkozhat egy olyan átfogó, Elena Ceauşescu sokrétű tevékenységét bemutató korrajzra, ami sajnos máig hiányzik a román és nemzetközi szakirodalomból. A visszaemlékezésekben és a világhálón terjedő rémtörténetek viszont kontextusba helyezhetőek.

Elena Ceauşescu feleségként, „a nép anyjaként” és tudósnak beállított technokrataként (azaz maszkulinizált nőként) tabu volt minden „gyermeke” számára. Ugyanakkor rendszerformáló politikai tevékenységének bemutatása kijelölheti azokat a súlypontokat, amelyek alapjául szolgálhatnak majd a jövőbeli életrajzkutatásnak.

Az 1970-es és 1980-as évek suttogó szóbeszédében Elena Ceauşescu egyfajta vörös démonként jelent meg. A következő két vicc jól érzékelteti az elnöki pár és különösen Elena szerepét. Az elsőben a Ceauşescu család lefekvéshez készülődik. Elena a fésülködőasztalnál szépíti magát, amikor átszalad egy egér a szobán. – Jaj, istenem! – sikolt fel Elena. Itthon szólíts nyugodtan apukámnak! – válaszolja Nicolae.

A második vicc Elena manipulátori képességeit figurázta ki: „Ki a legjobb sakkozó a világon?” – ??? – „Elena Ceauşescu, mert egyetlen paraszttal sakkban tartotta az egész országot”.

Néhány mítosznak gondolt adalék nem is mítosz, hanem valóság volt, például a több kilogramm arannyal díszített fürdő egy protokollvillában. A vidéki látogatások is rendre forrásai voltak a Nicolae és Elena Ceauşescuval kapcsolatos legendáknak.

Egy helytörténész szerint elterjedt egy olyan pletyka, hogy Ceauşescu egy tömbházat akart felépíteni Temesvár központjában, az ortodox katedrálissal szemben, hogy amikor látogatóba jön, ne lássa többé az Opera erkélyéről.

Déván pedig az 1980-as években több száz család a helyi Securitate hallgatólagos beleegyezésével nézhette a nyugati tévéadókat, állítja ezen intézmény utolsó Hunyad megyei vezetője, Lucian Văceanu. A parabolaantennák ötlete néhány dévai műszerésztől származott. 1985 őszén megjelentek a Hunyad megyei Securitate székházában és engedélyt kértek egy adó felállítására, amivel Dévában sugározni tudták volna az UEFA-s labdarúgó mérkőzéseket. Az eset Elena Ceauşescut oly mértékben feldühítette, hogy az antennák azonnali leszerelését követelte.

Akadémikusság plagizációval

De milyen nő, milyen politikus volt Nicolae Ceauşescu felesége? A leánykori néven Lenuţa Petrescu 1916. január 7-én született a havasalföldi Petreşti községben egy átlagosan szegény parasztcsaládban. Gyermekkorát a korabeli dél-romániai vidéki fiatalokhoz hasonlóan munkával és (kevés) tanulással töltötte.

Iskolai bizonyítványai szerint csak testnevelésből és házimunkából szerzett jó osztályzatokat; 14 éves koráig mindössze a négy általánost végezte el. Ekkor, bátyját követve Bukarestbe indult szerencsét próbálni. Előbb laboránsként, majd szövőnőként dolgozott, egyre jobban kezdte érdekelni a politika. Bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, és 1937-ben csatlakozott a föld alatt működő kommunista párthoz.

Két évvel később, egy konspiratív gyűlés alkalmával ismerkedett meg a fiatal pártaktivistával, Nicolae Ceauşescuval. Valódi és kitartó szerelem, testi-lelki frigy volt az övék. Noha csak 1947. december 23-án kötöttek házasságot (ezt követően, 1948 és 1951 között születtek meg gyermekeik: Valentin, Zoia és Nicu), kapcsolatukat halálukig nem kezdték ki sem a későbbi pártvezér börtönben töltött évei, sem a hatalom kísértése.

Az 1944–1945-ös hatalomváltást követően férje az egyik szürke, de befolyásos szereplője lett a román kommunista nómenklatúrának. A majdnem írástudatlan Elenát rövid ideig titkárnőként foglalkoztatta a Külügyminisztérium, ahonnan azonban szakmai alkalmatlansága miatt végül eltávolították.

A KB-tag, majd a párt szervezési titkáraként gyorsan emelkedő Ceauşescu felesége sokáig nem mutatta ki politikai ambícióit: teljesítette a hagyományos társadalmi normák által előírt hűséges feleség, gondos édesanya szerepét. Mindeközben sajátos karrierépítésbe kezdett, felhasználva korábbi laboráns tapasztalatait. A kémia lett Elena Ceauşescu hatalompolitikai ugródeszkája.

Az 1950-es évek elején diplomát szerzett a bukaresti Műegyetem által létrehozott látogatás nélküli vegyészmérnöki karon, 1957-ben tudományos állást kapott a Vegyipari Kutatóintézetben, 1964-ben pedig beiratkozott a doktori képzésre (aspirantúra), miközben politikai kapcsolatain keresztül elérte, hogy a Vegyipari Kutatóintézet aligazgatójává nevezzék ki még azelőtt, hogy 1967-ben vegyészmérnök doktorrá avatták volna.

1965-től, amikor Nicolae Ceauşescut pártfőtitkárnak választották, Elena életútja már teljesen összefonódott a román kommunista rendszer sajátos fejlődéstörténetével. Noha az ország természettudományos elitje előtt ismert tény volt, hogy a frissen avatott „doktor elvtársnő” mások – híres és ismeretlen szakemberek – munkáját felhasználva jelentette meg jelentősnek mondott disszertációját, tehát plágiumok sorozatát követte el, senki nem merte megakadályozni a teljhatalmú Ceauşescu feleségének tudománypolitikai emelkedését.

A nemzet (gyűlölt) anyja

Elena „szakmai” ambíciói ekkor már jelentősen befolyásolták férjének gazdaságfejlesztési terveit. 1970-től 1980-ig Elena a több száz fősre duzzadó és korszerű berendezésekkel ellátott Vegyipari Kutatóintézet élén állt, és vezérigazgatójaként elérte, hogy a korábban jelentéktelen vegyipar fejlesztésére jelentős összegeket fordítsanak. 1972-től a kutatási-fejlesztési rendszert felügyelő Tudományos és Technológiai Tanács végrehajtó bizottságának lett a tagja, 1980-tól pedig e testületnek az elnöke.

1974-ben már a Román Akadémia rendes tagjává is választották, és több világegyetem doktori címet adományozott az országa „legkiválóbb” tudósának. Nem túlzás azt állítani, hogy a román tudományos világot máig meghatározó botrányok és plágiumügyek abban a közegben gyökereznek, amelyben a szinte analfabéta Elena Ceauşescu akadémikussá válhatott.

A kölcsönös szívességek és a rokoni kapcsolatok meghatározó szerephez jutottak – természetesen a minőség és a szakszerűség rovására – a tudománnyal foglalkozók előmenetelében.

Ezzel párhuzamosan Elena egyre markánsabban foglalt teret a román közéletben mint főállású politikus. Már nem a korábbi anyai szerepben, hanem a Román Szocialista Köztársaság first ladyjeként. Nőideálja ekkor Mao Ce-tung felesége, Csiang Csing volt, akivel 1971-ben ismerkedett meg Pekingben.

Valódi politikai emelkedése és befolyása 1973-ban kezdődött, amikor beválasztották az RKP Politikai Bizottságába. Az 1974-es Argentínába tett elnöki látogatás alkalmat adott Elenának, hogy megismerje Evita Perón emlékét. Az ő sziporkázó személyisége és legendája lenyűgözte (és feltehetően irigységgel töltötte el) Románia – idegen nyelveket nem beszélő, a mély paraszti világból érkező és ezért gátlásait még őrző – első asszonyát.

Akire az RKP XI. kongresszusa után már rábízták a belső harcok szempontjából kulcsfontosságú káderügyek felügyeletét is, 1979-től pedig már a teljes párt- és államapparátus kinevezési folyamatát ellenőrizhette. A korábban sem ismeretlen nepotizmus tovább burjánzott.

Az általános terrorhangulat sérthetetlenné tette Elena Ceauşescut, aki láthatóan élvezte szinte korlátlan hatalmát. Ekkor bontakozott ki az elnöki pár (és nem kizárólag a formális hatalmat birtokló Nicolae) személyi kultusza, amely az utolsó évtizedben szürreális mértékűvé vált.

Székely koszton felnőtt diktátorgyermekek

Az 1970-es évek közepén jött létre a román kommunista rendszer máig legtitokzatosabb hatalmi struktúrája is, az Elena által irányított Cabinet nr. 2, azaz a 2. Számú Titkárság. Egyes kortársak és történészek azt állítják, hogy a rendszer valódi irányítójává Ceauşescu neje vált, hiszen az általa vezetett párhuzamos gépezet többször megváltoztatta a főtitkár férj döntéseit. Mivel a két elnöki titkárság belső levelezése még nem kutatható, sőt a keletkezett anyagok 1989 utáni sorsa is kérdéses, erre a kérdésre nem lehet megalapozott választ adni.

Tény azonban, hogy számos szakmai kérdésben (például a családpolitika átalakítása és az abortusztilalom; Bukarest és a nagyvárosok brutális átalakítása; a jogkorlátozó, később nyíltan idegengyűlölő kisebbségpolitika) keményebb és maradibb álláspontot képviselt, mint férje és annak beosztottjai.

Megjegyzendő, hogy Elena sokat hangoztatott magyarellenessége ellenére 1947-ben a mai Kovászna megyei Esztelnekből származó Bokor Ilona személyében magyar dajkát és házvezetőnőt választott, akit a Ceauşescu családnál már korábban szolgáló székely szakácsnő ajánlott be, és 1952-ig dolgozott Bukarestben. Elena mindhárom gyermeke tehát székely koszton nőtt fel, és Ceauşescuék később is tartották a kapcsolatot a szülőfalujába visszatért dajkával, sőt többször meg is látogatták Esztelneken.

Arrogánsan a puskacső előtt

Amikor az 1980-as években rosszra, majd tragikusra fordult az ország gazdasági helyzete, és gyakorlatilag összeomlott a központi közellátás, Elena sikeresen szorgalmazta a korábban elindított (gyakran pazarlóan működő és rendkívül környezetszennyező) vegyipari kombinátok továbbfejlesztését.

Több forrás szerint érzéketlenül fogadta az éhező tömegekről érkező híreket, sőt több ízben szorgalmazta a „belső lázadókat” (ellenzéki értelmiségiek vagy sztrájkoló munkások) és a „külső ellenségek”, azaz a politikai emigráció tagjainak a likvidálását.

A fennmaradt jegyzőkönyvek szerint 1989 decemberében erős szavakkal sürgette a Ceauşescu-rendszert veszélyeztető tüntetők elleni erőszak alkalmazását. Nicolae Ceauşescu december 18–20-i iráni útja alatt pedig személyesen irányította a megtorlást Temesváron és több bánsági településen. December 21-én is ott állt férje mellett a Központi Bizottság épületének teraszán, és amikor a tömeg máig ismeretlen okok miatt mozgolódni kezdett, ideges hangon intette rendre az embereket.

A bizonytalan tekintetű férjét pedig arra biztatta, hogy legyen úrrá a helyzeten, tegyen megnyugtató ígéreteket. A személyét körülvevő abszurd és visszatetsző kultusz, a családi miliő luxusa, a különböző családtagokról terjengő vadregényes híresztelések olyan pszichikai állapotba juttatták a társadalmat, hogy december 22-e után senki nem akadt az országban, aki az idős házaspár védelmébe kelt volna.

Az elnöki párt letartóztató katonák, valamint a halálos ítéletet kimondó rögtönzött „forradalmi bíróság” az egyöntetű népharagot juttatta kifejezésre. Elena Ceauşescu a tragikus bohózatba illő tárgyalás során végig magabiztosan, sőt arrogáns módon viselkedett. Az ítélet kimondása után is „nemzetanyai” szerepére hivatkozott.

A kivégzőosztagba sorolt kiskatonák kíméletlenül hajtották végre azt, amit sokan szükségszerű igazságszolgáltatásnak tekintettek. Grigore Cartianu román újságíró néhány éve kasszasikeres könyvet jelentett meg az elnöki pár utolsó néhány napjáról. A kötet címe alatt a következő mondat szerepel: „Úgy haltak meg, mint az állatok”.