2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek
ITT támogathatsz bennünket

A világháború és a vasfüggöny árnyékában normalizálta viszonyát az NSZK és Lengyelország

2021. november 18. 11:25 Múlt-kor

51 éve, 1970. november 18-án egyezett meg a Német Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere a két ország viszonyának normalizálásáról szóló államközi szerződés szövegéről. A Willy Brandt nyugatnémet kancellár által elindított enyhébb keleti politika egyik legfontosabb mozzanata volt a szerződés, amelyben az NSZK elismerte az Odera-Neisse határvonal sérthetetlenségét, valamint csatolt okmányaiban a német családegyesítésekről és a Lengyelországnak fizetendő jóvátételről is rendelkezett.

Willy Brandt és Jozef Cyrankiewicz
Az egyezmény aláírói: (b) Willy Brandt 1980-ban (Kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, B 145 Bild-F057884-0009 / Engelbert Reineke / CC-BY-SA 3.0); (j) Józef Cyrankiewicz 1964-ben

A második világháborút követően a vasfüggöny által kettéosztott Európa egyik különösen érzékeny pontja a Németország területének nagyobb részével rendelkező, a nyugati blokkhoz tartozó NSZK és a kommunista, a háború által alighanem a legnagyobb mértékben sújtott Lengyelország viszonyának rendezetlensége volt.

Willy Brandt 1969-es kancellárrá választásával új korszak köszöntött be az NSZK Kelet-politikájában. A diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételének első lépéseként a Szovjetunióval került aláírásra államközi szerződés 1970. augusztus 12-én, amely aztán megnyitotta az ajtót a Moszkva által dominált szocialista országokkal való kapcsolatok rendezésére is.

Az első ezen országok sorában Lengyelország volt, amelyhez talán a térségben a legszorosabb történelmi kapcsolatok fűzték hagyományosan Németországot.

Władysław Gomułka lengyel pártfőtitkár már 1970 májusában kijelentette, hogy nyitott lenne egy államközi szerződés aláírására, amennyiben az NSZK hajlandó lenne a háború után meghúzott lengyel-(kelet)német határ elismerésére.

A megegyezésben sokan kételkedtek, mivel ehhez az NSZK-nak mintegy 100 000 négyzetkilométernyi, egykor Németországhoz tartozó területről kellett véglegesen lemondania.

Mint azt a végleges szerződés varsói aláírásakor mondta Brandt december 7-én, az egyezmény „nem ad fel semmit, amit már rég ne játszottak volna el”. A kijelentés legfőképpen hazai ellenzékének szólt, amely nem értett egyet az igencsak egyoldalú kompromisszumokkal.

A szerződés ratifikálásával szemben olyan nagy volt a Bundestagban az ellenállás, hogy az az NSZK történetének első bizalmatlansági indítványát eredményezte a kancellárral szemben.

A törvény 1972-es megszavazásán azonban végül a CDU/CSU frakció ellenszavazat helyett tartózkodott, így a szerződésben foglaltak törvényi erőre léptek Nyugat-Németországban is. Ennek napján, 1972. június 3-án a két ország (az NSZK és az NDK) egyúttal újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat is.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár