A vörösterror 133 napja

A tiszaeszlári vérvádpernek köszönhetően lett világhírű Eötvös Károly

2016. április 13. 13:00 MTI

Száz éve, 1916. április 13-án halt meg Eötvös Károly ügyvéd, író, újságíró, politikus, a hírhedt tiszaeszlári per védője, akit bölcsessége, jogi felkészültsége, segítőkészsége okán az egész ország "Vajdaként" emlegetett. 

Eötvös Károly

1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön, a főnemes Eötvösökkel csak névrokonságban álló nemesi családban. Apja 48-as honvédtiszt volt, ő Pápán, Kecskeméten tanult jogot. 1864-ben részt vett az Almássy-féle Habsburg-ellenes összeesküvésben, amiért több hónapos várfogságot kapott. Államvizsgája, majd bírói vizsgája után, 1866-tól a pápai jogakadémián bölcseletet tanított, az év őszén Veszprém vármegye aljegyzője, 1867-ben első alügyésze, 1871-ben a veszprémi királyi törvényszék királyi ügyésze lett.

A következő évben a Deák-párt színeiben választották meg a veszprémi kerület országgyűlési képviselőjének. Képviselői munkája mellett vezércikkeket írt a Pesti Naplónak, és ügyvédi irodát nyitott, a fáma szerint rengeteg megkeresést kapott, de csak általa igazságosnak tartott ügyeket vállalt el. A Deák-párt és a Tisza Kálmán-féle Balközép 1875-ös fúziója után otthagyta a parlamentet, és a pénzügyminisztériumban vállalt állást, de négy hónap múlva erről is lemondott a gazdasági kiegyezésről folyó tárgyalások miatt. Visszatért birtokára és a vármegyei politikához, majd 1878-ban, immár függetlenségpárti programmal ismét Veszprém képviselőjévé választották.

Nemzetközi hírnevet a hatalmas érdeklődés mellett zajló tiszaeszlári vérvádper védőjeként szerzett. Tiszaeszláron 1882 áprilisában pészah, a zsidó húsvét előtt tűnt el Solymosi Eszter, egy tizennégy éves cselédlány. Hetekkel később a Tiszából előkerült egy holttest, amelyben sokan a lányt ismerték fel, de azonosságát nem sikerült egyértelműen bebizonyítani. A szerveződő magyar antiszemita mozgalom képviselői a középkori vérvádat felelevenítve azzal vádolták meg a helyi zsidókat, hogy ők követtek el rituális gyilkosságot. A per Nyíregyházán lefolytatott végtárgyalásán, 1883. június 20. és augusztus 3. között a védelmet Eötvös látta el. Híres, hétórás védőbeszédében bebizonyította, hogy antiszemitizmusra épülő, koholt vádakról van szó, a lány vízbe fulladt, a szerencsétlenséghez a helyi zsidó közösség tagjainak semmi közük nincs. A bíróság végül mind a 15 vádlottat felmentette. Eötvöst, aki egyházzal, állammal és az elvakított tömegekkel szembekerülve, zsidóellenes támadások céltáblájaként bizonyította be a vádlottak ártatlanságát, szárnyára kapta a világhír.

A "kávéházi örök csevegő" az 1880-as évektől országos intézménynek, befolyásos politikai tényezőnek számított. Egy időre visszavonult a politikától, majd 1892-től Nagykőrös képviselőjévé választották meg, 1910-ig maradt a törvényhozás tagja. Rövid ideig a Függetlenségi és 48-as Párt elnöke volt, de egyházpolitikai nézeteltérések miatt a következő évben, 1893-ban több társával megalapította a Függetlenségi Néppártot, korábbi pártjával 1899-ben szakított végleg. Ezt követően függetlenként, a Bánffy Dezső-féle Új Párt, 1910-től a Tisza István vezette Nemzeti Munkapárt színeiben politizált, de mandátumhoz 1905 után már nem jutott.

Ügyvédi és politikusi tevékenysége mellett hírlapírással is foglalkozott. 1865-ben indította meg a Veszprém című politikai hetilapot, amely szerkesztésében két éven át jelent meg. Az 1870-es évek elején a Deák-párt lapjának, a Pesti Naplónak, 1878-tól a Függetlenségi Párt lapjának, az Egyetértésnek volt vezető publicistája. Hosszabb-rövidebb ideig több újságnak, köztük a Vasárnapi Újságnak és a Pesti Hírlapnak is írt cikkeket, e lapokban számos irodalmi műve is megjelent.

Irodalmi munkássága a századfordulón terebélyesedett ki, és amikor 1910-ben végleg visszavonult a politikától, már csak az írásnak élt. Politikai, kultúrtörténeti és szépirodalmi műveket írt, a Révai Kiadó 1900-tól jelentette meg összes műveit 24 kötetben. Maradandó és élvezetes könyve az Utazás a Balaton körül és A balatoni utazás vége című emlékezés- és novellafüzér, kitűnőek életrajzai (Deák Ferenc és családja, A Jókay-nemzetség), valamint közéleti arcképei (Magyar alakok). Legfontosabb és legismertebb műve az 1904-ben megjelent A nagy per, amely ezer éve folyik, és még sincs vége, ebben a tiszaeszlári vérvádper kapcsán tárgyalja az antiszemitizmus társadalmi és lélektani kérdéskörét. 1915-ben bemutatták Böthök uram szerencséje című drámáját is. Nazarénusok című írása a gyülekezet magyarországi létrejöttének történetét meséli el.

A "Vajda" az első világháború közeledtekor az Abbázia kávéházi törzsasztalától is visszavonult. Hetvennégy éves korában, 1916. április 13-án halt meg Budapesten. Szobra áll szülőfalujában, egykori lakóházával szemben és a balatonfüredi Szívkórház előtt, nevét viseli a Veszprémi megyei könyvtár, a 2003-ban alapított Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, valamint a Káli-medencében található Fekete-hegy legmagasabb pontján épített kilátó.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!