A portugálok helyett a vikingek népesíthették be először az Azori-szigeteket

A bevett álláspont szerint az Azori-szigeteket a 14. század során fedezték fel, és az 1430-as években jelentek meg az első telepesek. Most egy kutatás viszont azt sugallja, hogy a vikingek már 700 évvel korábban megérkezhettek.

Kelet helyett északról

Erre a következtetésre jutott egy nemzetközi, multidiszciplináris kutatócsoport tanulmánya. A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent értekezés a szigetek tavaiból vett üledékminták elemzésével rekonstruálja, mikor, hogyan, és milyen éghajlati viszonyok között népesítették be a szigeteket, illetve a telepek hatását az ökoszisztémára. A tanulmány szerzői szerint az első telepesek Észak-Európából érkeztek, és megjelenésük egybeesett olyan kedvező éghajlati körülményekkel, melyek lehetővé tették az európai partoktól mintegy 1450 kilométerre fekvő vulkanikus szigetekre hajózást.

A mostanáig élő közmegegyezés szerint az Azori-szigeteken a portugálok telepedtek le először, akik az Ázsia felé vezető utak keresése során bukkantak a szigetekre. Történeti források szerint először 1427-ben érkeztek a Santa Maria szigetre, és 1452-ben jutottak el Flores és Corvo szigeteire. A szóban forgó kutatás viszont azt mutatja, hogy már a kora középkorban, pontosabban 700 és 850 között emberek éltek ezeken a szigeteken.

Santiago Giralt, a Barcelonai Földtani Intézet (Geo3BCN-CSIC) kutatója és a tanulmány társszerzője szerint „ez rávilágít a tényre, hogy még a múltról nagyon pontos képet festő, bőséges történeti tudás birtokában is szükség van a bölcsészet- és természettudományokat összekötő interdiszciplináris kutatásokra a történelem pontos megértéséhez.”

Földtani, kémiai, fizikai és biológiai elemzési technológiák használatával a kutatók öt üledékmintát datáltak és elemeztek a São Miguel, Pico, Terceira, Flores és Corvo szigetek tavaiból. A kutatók szterolokat – emlősállatok ürülékben előforduló szerves anyagokat –, illetve koprofil gombák spóráit találták meg a mintákban, melyek emberi tevékenységre, haszonállattartásra engedtek következtetni.

„Az emlősállatok bélrendszerében nagy mennyiségben képződnek fekális szterolok és sztanolok, és ezeket a tavi üledék jól megőrzi, a nagytestű emlősállatok múltbéli jelenlétének egyedi és egyértelmű jelét adva” – mondta Timothy Shanahang, a Texasi Egyetem kutatója, a tanulmány egy másik szerzője. „Továbbá az emberek és az állatok emésztőrendszerében képződő vegyületek (például a koprosztanol és a sztigmasztanol) eltérnek, így különbséget tudunk tenni köztük.”

„Földrajzi helyzetük okán – mivel az Atlanti-óceán közepén helyezkednek el – az Azori-szigeteken nem éltek nagytestű emlősök” – mondta Giralt. „Ezért az üledékben található koprosztanol emberek, a sztigmasztanol pedig kérődzők (szarvasmarhák, juhok, kecskék) jelenlétére utal.”

Pollen, fosszíliák, faszén elemzése

A kutatók pollent, növényi makrofosszíliákat, illetve faszénrészecskéket is elemzésnek vetettek alá, hogy felderítsék az emberi tevékenység környezeti hatását a szigeteken.

„Mint azt bemutattuk, a szigetek korai betelepítése komoly környezeti és ökológiai zavarokat eredményezett” – jegyezte meg Pedro Raposeiro, az Azori-szigeteki Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője.

„Bár az írott források erdősként és érintetlenként jellemezték a szigeteket, ez a kutatás rávilágít a történeti feljegyzések használatának nehézségeire, ha az ökoszisztémák állapotainak összehasonlítására és a tájban bekövetkezett változások követésére használjuk őket.”

A kutatók éghajlati szimulációkat is végeztek, hogy feltérképezzék a szigetcsoport kezdeti betelepítésének klimatikus viszonyait.

A kapott modellek, illetve korábbi régészeti és genetikai kutatások alapján arra jutottak, hogy legvalószínűbben skandináv telepesek érkeztek először az Azori-szigetekre.

A felfedezők kedvező éghajlati körülményeknek, mégpedig rendellenes északi és meggyengült nyugati széljárásnak köszönhették, hogy eljutottak a szigetekre.

Giralt magyarázata szerint „a Föld forgása miatt az Atlanti-óceánon a nyugati szelek uralkodóak, melyeket az Észak-Atlanti Oszcilláció (North Atlantic Oscillation, NAO), mely az északi félteke légköri keringéséért felelős, felerősít vagy meggyengít. A NAO-t viszont befolyásolja a Kelet-Atlanti Mintázat, amely az északi szelek erősségét szabályozza.”

A tanulmány (angol nyelven) itt olvasható: https://www.pnas.org/content/118/41/e2108236118