A paranoia és a szűklátókörűség vezetett a koholt vádakra épülő salemi boszorkányperekhez

2022. március 1. 15:10 Múlt-kor

Elizabeth meggörnyedt és elvágódott, majd elvékonyodó hangon sikoltozni kezdett. Samuel Parris tiszteletes falfehér arccal, tehetetlenül szemlélte földöntúli transzba eső lányát. A 9 éves Elizabeth mellett annak 11 éves unokahúga, Abigail Williams és egy másik fiatal lány is hasonló tüneteket produkált 1692 februárjában. A megdöbbent szülők rontásra gyanakodtak és megpróbálták rávenni a lányokat, hogy árulják el a boszorkányok neveit.

T. H. Matteson festménye a boszorkányüldözésekről (1853)

Korábban

1692. március 1-jén három nőt állítottak boszorkányság vádjával a massachusettsi Salem Village bírósága elé. Az első vádlott, a gyermekkorában elárvult, kissé tébolyult Sarah Good koldusként tengette életét.

A másik bűnösként megbélyegzett asszony egy Tituba névre hallgató karibi szolgáló volt, aki sötét bőrével keltett feltűnést a puritán bevándorlók között.

A sort Sarah Osborne zárta, aki korábban egy öröklési ügyből kifolyólag összetűzésbe keveredett a helyiek körében nagy befolyással bíró Putnam családdal, amelynek egyik fiatal hölgy tagja, Ann Putnam is a vádlók között volt.

Titubát hamar megtörték az ítészek, vallomást tett, amelyben elismerte, hogy megkörnyékezte az ördög.

A szolgálónő elárulta azt is, hogy több boszorkány is működik a településen azzal a gonosz szándékkal, hogy elpusztítsa a puritánokat.

A boszorkányper valóságtól elrugaszkodott ábrázolása a 19. századból

Egyre több fiatal lány zuhant az ijesztő, látomásokkal teli transzba, amelynek eredményeképpen nemcsak Salem, hanem a környező települések börtönei is megteltek.

Az ámokfutás csak 1692 októberében ért véget, amikor Massachusetts kormányzója, akinek ekkor már a feleségét is boszorkánysággal vádolták, feloszlatta a bírói testületet. A boszorkányőrület mérlege szomorú: 20 embert, köztük egy papot és egy közrendőrt is kivégeztek.

A tömeghisztéria okairól több elmélet látott napvilágot, de a legmeggyőzőbb magyarázattal talán a telepesek környezetének vizsgálata szolgált.

A betelepült puritánok számára az Újvilág tele volt veszélyekkel. Az állandósuló indián betörések miatt nem érezték biztonságban magukat, így a folyamatos stressznek kitett lakosokon lassan eluralkodott a paranoia.