2022. tavasz: Megbízható elvtársak
ITT támogathatsz bennünket

A Nemzeti Dalt szavalva adott hitet az 1956-os forradalmároknak Sinkovits Imre

2022. január 18. 09:54 Múlt-kor

Volt a színpadon Ádám, Lucifer, Mózes, Cassius és Lőrinc barát. Játszott továbbá olyan feledhetetlen filmalkotásokban, mint a Két félidő a pokolban, az Egri csillagok, az Isten hozta, őrnagy úr, a Honfoglalás, vagy A tizedes meg a többiek. A kisebb gyerekek pedig a Hupikék Törpikék Törpapájaként ismerhették meg a 21 évvel ezelőtt, 2001. január 18-án elhunyt színész összetéveszthetetlen hangját.

Sinkovits Imre
Sinkovits Imre 1966-ban (Kép forrása: Fortepan/ Hunyady József)

Az 1928-ban Budapesten született Sinkovits középpolgári, vallásgyakorló családból származott. Ő maga is hívő ember volt, sőt eredetileg papnak készült. A Színművészeti Főiskoláról négyszer akarták kirúgni, klerikális reakciósnak, kispolgárinak, apolitikusnak és politikailag fejlődésképtelennek bélyegezték, mint mindenkit, aki nem mutatott kellő lelkesedést a szocializmus iránt.

Ráadásul Sinkovitsnak ennél még nagyobb bűne is volt: a párttaggyűlés helyett a templomot látogatta. A Szent Rókus-kápolnába járt imádkozni, hitéletéről a főiskolán és a pártban is tudtak. Tehetségét szerepein túl azon is mérhetjük, hogy a pártállam mindezt megbocsájtotta neki, egyszerűen azért, mert a magyar színjátszásnak szüksége volt rá.

Első filmszerepét 1949-ben, még főiskolásként kapta Keleti Márton Úttörők című regényadaptációjában, amelyet már a forgatás alatt betiltottak. Két év múlva – amikor még mindig csak 23 éves volt – már főszereplőt alakított Máriássy Félix Teljes gőzzel című filmjében. Ettől az évtől a Nemzeti Színház tagja is volt.

Az 1956. októberi események őt is közéleti szerepvállalásra ösztönözték, 23-án a Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt. Ezzel a forradalom egyik jelképévé vált és mivel később sem besúgásra, sem bocsánatkérésre nem tudták kényszeríteni, az is maradt. Tagja lett a Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának és a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságának is.

Sinkovitsot a Szovjetunióban 1956 februárjában megrendezett, zajos visszhangú XX. kongresszus még nem mozgatta meg, nem vett részt a Petőfi kör eseményein sem. Az ősz elején azonban a közéleti ügyek iránt egyébként nem érdeklődő színészt is elérte a forradalom fuvallata. Ezt bizonyítja naplója, amely töredékesen tartalmazza a forradalom alatti eseményeket és reflektál a benne felszabadult érzelmekre is.

A Petőfi szobornál történtekről a következőket jegyezte fel: „[…] Egy személykocsin Kuczka Péter robogott be, s közölte, hogy Piros belügyminiszter végül is (a 12 órai tilalom ellenére) engedélyezte a tüntetést. Oda szólt nekem, Imre, addig szavalj valamit! Egyszerre valami furcsa izgalom vett erőt rajtam. Ilyet még nem éreztem. Fölrohantam a lakásba! A gyerekek, akiket ekkor már hetek óta alig láttam, mert előző nap jöttek meg Vásárhelyről, éppen ebédeltek. – Kati a hír hallatára lázba jött – s mint régen ’48- ban Laborfalvi Rózáék – asszonyi kezei kokárdát tűztek kabátomra. Fölkaptam az Ady és a Petőfi kötetet, sietve megcsókoltam szeretteimet, s rohantam le a térre.”

A forradalom eufóriája, a jelszavakat skandáló tömeg hangulata magával ragadta: „Az iparművészek hatalmas lengyel címert vittek. Ahogy kiértünk a Bajcsy-Zsilinszky útra, futva érkezett az Akadémia felől két nyurga növendék sebtiben készített Kossuth-címert tartva fejük fölé. Kitört az ordítás: Kossuth címert akarunk! A tömeg egyre hatalmasabbra dagadt, az ablakokban sorra jelentek meg a nemzeti színű zászlók. Megállt a munka, a közlekedés leállt, könnyező, mámoros emberekkel lett tele az utca.”

A színházon kívüli fellépéséért meg is kapta „méltó jutalmát”, többször kihallgatták, megfigyelték, jelentettek róla. Büntetésből 1958-ban a Nemzetiből a József Attila Színházba helyezték át, 1960-ban szerepelhetett újra filmben.

Az 1960-as években beköszöntött a filmes aranykor Sinkovits számára, ebben az évtizedben játszotta a legtöbb szerepét, köztük a legmeghatározóbb főszerepeit is. A kritikusok és a közönség szerint is kiváló alakítást nyújtott a Két félidő a pokolban, A tizedes meg a többiekben. 1966-ban Kossuth-díjat, kétszer – 1955-ben és 1962-ben – Jászai Mari-díjat kapott.

Sinkovits Imrét 1949 és 1997 között összesen 72 filmben láthattuk. Leggyakrabban olyan kisemberek bőrébe bújt, akiket alaposan próbára tettek a történelmi és társadalmi változások. Az általa megformázott alakok közül személye talán a jég hátán is megélő, talpraesett, kedves és link tizedessel forrt össze.

A komédia, szatíra és a dráma is közel állt hozzá, munkáit meghatározta a művészeti alázat, az önfegyelem és a játékintelligencia, amely megóvta a teátrális pózoktól és hatásvadász gesztusoktól.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tavasz: Megbízható elvtársak
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Az özvegy és a százados című film forgatásánAz egyetemi ifjúság kiáltványát is felolvasta 1956. október 23-án (Kép forrása: MTI/ Fényes Tamás)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár