A kalózkapitány, aki az oszmán flotta legnagyobb parancsnokává vált

2019. október 11. 10:43 Múlt-kor

Korábban

Beglerbég és kapudán pasa

Arudzs halálával Hizr örökölte hivatalát, ekkor vette fel a Barbarossa („rőtszakáll”) nevet is. I. Szelim támogatása már az ő uralma alatt ért Algírba 2000 janicsár, valamint az ígért gályák és ágyúk formájában.

Barbarossa a tartomány kormányzójaként így biztosítva érezhette hatalmát és gyarapíthatta területét a szárazföldön, miközben hajói továbbra is szabadon folytathatták kalózportyáikat.

Mindazonáltal a Peñón szigetén lévő erődből továbbra is közvetlenül fenyegették Algírt a spanyolok. A velük való leszámolásra 1529-ben, immár I. (Nagy) Szulejmán szultán uralma alatt. A török csapatokkal megerősített sereg ágyúzással kényszerítette megadásra az erőd védőit, majd parancsnokukat Barbarossa személyesen verte agyon.

A keresztény erősség elfoglalásával Barbarossa óriási hírnévre tett szert szerte a muszlim világban. Számos hírhedt és tapasztalt kalóz sereglett Algírba, hogy innen portyázva gazdagodjon meg, Barbarossának azonban mindig engedelmeskednie kellett a szultánnak.

Így volt ez akkor is, amikor V. Károly híres genovai kapitánya, Andrea Doria görög szigeteket kezdett el visszafoglalni az Oszmán Birodalomtól, Szulejmán pedig magához hívatta.

Hogy lenyűgözze a szultánt, pazar ajándékokkal megrakodva indult el Isztambulba: oroszlánokkal, tevékkel, selyemmel és más drága kelmékkel, ezüsttel, arannyal, valamint 200 rabszolganővel, akiket a szultáni hárembe ajánlott. Az ajándékok elnyerték Szulejmán tetszését, és megtette Barbarossát az oszmán flotta parancsnokává, azaz kapudán pasává.

Az egyszerű kalózból lett pasa immár száznál is több gálya és galiot (avagy „félgálya”) felett parancsolva nagyszabású hadműveletbe kezdett a Földközi-tengeren. Miután visszafoglalta a korábban elveszített görög kikötővárosokat, flottájával az itáliai partokat tartotta rettegésben.

Nápoly közelében partra szállva egy alkalommal még a szépségéről híres Giulia Gonzaga grófnőt is kis híján foglyul ejtették, Rómában pedig a haldokló VII. Kelemen pápát magára hagyták bíborosai, akik – hogy ne kerüljön a törökök kezére – maguk fosztották ki a pápai kincstárat. Úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg Szulejmán új főadmirálisát.

E portyák azonban az agyafúrt Barbarossa részéről csupán figyelemelterelésként szolgáltak – valódi célja Tunisz bevétele volt. A várost ekkoriban a berber származású háfszidák uralták, az uralkodó, Mulej Hasszán a spanyolokhoz volt hű. Barbarossa 1534-ben 70 gályával meglepetésszerűen bevette a várost, a mozzanat teljesen váratlanul érte a keresztény hatalmakat.

előző oldal következő oldal 2 / 3