A halál kereskedője: Alfred Nobel „véráztatta” öröksége

2020. november 27. 15:11 Múlt-kor

Alfred Nobel neve napjainkban jobbára a hadtörténészek és a robbanóanyag-kémikusok körében csengene ismerősen, ha 125 évvel ezelőtt, 1895. november 27-én nem írta volna meg híres végrendeletét. A fogadtatás nem volt olyan örömittas, mint ahogyan azt a Nobel-díj több mint százéves sikertörténetén végig tekintve gondolnánk: a vagyonos svéd vegyész felajánlása sok vitát, sőt felháborodást gerjesztett.

Korábban

Akinek a halálhírét keltik, annak a neve sokáig élni fog

Alfred Nobel svéd vegyész első robbanóanyag-szabadalmát 1863-ban nyújtotta be. A nitroglicerin felrobbantására szolgáló higany-fulminát robbanógyutacs rövid idő alatt széleskörben elterjedt. A hatalmas vagyonra szert tevő és több mint háromszáz találmányt jegyző Nobel életútját azonban családi tragédiák, magány, betegségek és depresszió kísérte.

Heleneborgi gyárának laboratóriumában – ahogyan az Roberts, Royston M.: Serendipity. Véletlen felfedezések a tudományban című könyvében szerepel – 1864-ben robbanás történt. Alfred 21 éves öccse, Emil Nobel és régi barátja, a gyár mérnöke is az áldozatok között volt. A baleset a fiúk apját annyira megviselte, hogy szélütést kapott és élete végéig mozgásképtelen maradt.

A tragédia Alfredet a nitroglicerin biztonságos gyártási, szállítási és felhasználási módszerének kidolgozására sarkallta. Két évvel később azonban újabb robbanás következett be egy másik telephelyen. A nitroglicerin stabilizálásának útja vezetett el végül a dinamit feltalálásához.

Alfred Nobel az 1850-es években

Az alapítvány létrehozásának gondolatát állítólag a halálhírére írt nekrológok elolvasása keltette fel benne. 1888-ban, bátyja halálakor a lapok tévesen őt búcsúztatták, de nem éppen hízelgő szavakkal. A Le Figaro című francia lap nekrológjának például a Meghalt a halál kereskedője címet adta. Ekkor döntött úgy, hogy a vagyonát a béke céljaira ajánlja fel. A végrendelet első változatában még csak az orvostudomány és az élettan területén kiemelkedő eredményt elért tudósokra gondolt, a jutalmazni kívántak végső köre a harmadik változatban vált teljessé.

Nobel 1895. november 27-én jegyezte le végakaratát. A díjat megalapozó irat – ahogyan azt Pető Gábor Pál: Alfred Nobel három végrendelete című tanulmányából megtudhatjuk – teljes titokban, kézírással, ügyvéd bevonása nélkül, sőt még azokat sem tájékoztatva készült, akikre a szűkszavú szerző nem kis feladatot rótt.

A végrendelet előírta, hogy értékesítsék a gazdag gyáros vagyonát és hozzanak létre egy alapítványt, amely a rendelkezésére bocsátott pénzösszeg kamatjaiból évente díjakat oszt ki a fizika, a kémia, a fiziológia és orvostudomány legkiválóbb tudósai, valamint az irodalom kimagasló alkotói között.

A Nobel-békedíjjal pedig azokat kellett jutalmazni, akik a béke ügyéért a legtöbbet tettek. Az elismeréseket a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, a stockholmi Károly Egyetem (Karolinska Institutet), a Svéd Akadémia, valamint a békedíjat a norvég parlament által megválasztott öttagú bizottság ítéli oda.

Nobel 1896-ban bekövetkezett halála után több mint három évbe telt, mire pénzzé tették ingatlanait, gyárait, vállalatait és részvényeit. Meg kellett egyezni a családdal és el kellett érni, hogy II. Oszkár svéd király aláírja a Nobel Alapítvány „alkotmányát”. Nobelt kritikák érték amiatt, mert nemcsak a svédeket jutalmazta, egyesek hazafiatlansággal is megvádolták. A svéd vegyész és üzletember célja azonban éppen a nemzeti hovatartozástól független tudományos sikerek ösztönzése volt.

következő oldal 1 / 2