A háború után felmentették a kollaborációs vádak alól Herbert von Karajant

Herbert von Karajan (jobbra) és Karl Walter Böhm (balra) egy darabot próbálnak (Forrás: Wikipédia / Aratanatar / CC BY-SA 4.0)

Karajan, akit Mozart után Salzburg legnagyobb szülöttjének is neveznek, 1908. április 5-én görög eredetű nemes családban látta meg a napvilágot, innen ered nevében a von szócska. Négyéves korától zongorázott, ötévesen Mozart-darabbal lépett fel egy jótékonysági rendezvényen.

Zenei tanulmányait szülővárosában, a Mozarteumban kezdte és a bécsi Konzervatóriumban fejezte be, közben három évig a műszaki egyetemre is járt. Diplomás karmesterként 1929-ben Salzburgban állt először a pulpitusra, s hamarosan az ulmi színház szerződtette öt évre.

1933-ban lépett be a német nemzetiszocialista pártba, s két év múlva már a náci Harmadik Birodalom legfiatalabb főzeneigazgatója volt Aachenben. 1938-ban vezényelte először a Berlini Filharmonikusokat és a Berlini Staatsoperben is debütált.

Herbert von Karajan Athénban, 1939

Wagner Trisztán és Izolda című operájával elért viharos sikere után a sajtóban „Karajan, a csoda” jelzővel emlegették, s Wilhelm Furtwängler legnagyobb vetélytársának kiáltották ki. A Göring kedvenc művészének tartott Karajant a Hitler ötvenedik születésnapja alkalmából tartott koncert után állami karmesterré nevezték ki.

A nácik kegyeit csak azután vesztette el, hogy 1942-ben egy, a faji törvények értelmében zsidónak számító iparmágnás lányát vette el. A háború után felmentették a kollaboráció vádja alól, de fellépései még évekkel később is tiltakozást váltottak ki több helyen.

A háború sem állt meg az élet, 1941-ben is vezényelt

Karajan a háború utáni első koncertjén 1946-ban a Bécsi Filharmonikusokat dirigálta, a zenekar hagyományos újévi ünnepi koncertjein egyetlen alkalommal, 1987-ben vette kezébe a karmesteri pálcát.

Furtwängler utódaként 1955-től több mint három évtizeden át állt a Berlini Filharmonikusok élén, 1980-ban a zenekar örökös karmesterének nevezték ki. 1956-tól nyolc évig a Salzburgi Ünnepi Játékok művészeti vezetője, majd negyedszázadon át a fesztivál igazgató tanácsának tagja volt.

Berlini és salzburgi működésével párhuzamosan 1956 és 1964 között a bécsi Staatsoper főzeneigazgatójaként is működött (ezért nevezték „Európa főzeneigazgatójának”), e munkásságát sokan bírálták, mert az operákat az eredeti nyelven adatta elő.

1967-ben megalapította a Húsvéti Fesztivált, amelyen az operaelőadások karmestere, zenei vezetője, rendezője, sőt látványtervezője is ő volt. (A minden téren tökélyre törő Karajan televíziós felvételein beleszólt a világításba, a kameramozgásba és a vágásba is.)

1950-ben lépett fel először a bayreuthi fesztiválon, s ő volt az első, aki (1985-ben) elsőként vezényelt misét a Vatikánban. A Salzburgi Ünnepi Játékoktól 1988 augusztusában Brahms Német Rekviemjével búcsúzott.

Utolsó nyilvános fellépésén Bruckner VII. szimfóniáját dirigálta a Bécsi Filharmonikusokkal 1989 áprilisában. Ugyanekkor távozott a Berlini Filharmonikusok éléről, lemondásában nem kis szerepet játszott ellentmondást nem tűrő vezetői stílusa.

Karmesterként precizitásra törekedett, s kotta nélkül, sokszor behunyt szemmel vezényelt. Élete végén kínzó hátfájdalma miatt már csak segítséggel tudott a dirigensi pulpitusra fellépni, s a védőkorlátnak dőlve dirigált.

Híres volt szuggesztivitásáról, s ahogy magától, úgy zenészeitől is kemény munkát követelt. Karajan magáról ezt mondta: „Nem hagyom, hogy művészeti kérdésekben befolyásoljanak, én egymagam döntök. Nem azért születtem, hogy parancsoljanak nekem.”

Repertoárján több mint ötven opera szerepelt. Első, a Deutsche Grammophonnál megjelent lemezén Mozart A varázsfuvola című operájának nyitányát dirigálta (később, 1980-ban első digitális felvételén a teljes operát vezényelte).

Mintegy 900 lemezfelvételt készített, ezek milliós példányszámban keltek el, egyes műveket, így Beethoven szimfóniáit és Mozart operáit több alkalommal is rögzítette. Karajan a muzsika mellett kiváló üzletember is volt, a kikapcsolódást a zene mellett a repülésben (még pilóta jogosítványt is szerzett), a hegymászásban, a síelésben találta meg.

A múlt század egyik legismertebb karmestere 1989. július 16-án halt meg szívroham következtében. Verdi Álarcosbál című operájának tervezett előadását már nem vezényelhette el a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A július 27-i megnyitón a pulpituson helyette Solti György állt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat