A háború 10 fenegyereke, aki nem ismerte a félelmet

Volt, aki íjjal indult a csatába, más három évtizeddel tolta ki a világháborút, de volt, aki minden pénzét odaadta a bosszúért és egy T-34-es tankért. A háború egy újabb fenegyereke fegyver nélkül ment a csatába és hőssé vált, másik társa pedig szándékosan ment az auschwitzi táborba.

Akinek 1974-ig tartott a világháború

A Japán Császári Hadsereg katonája, Onoda Hiroo csaknem 30 éven keresztül túlórázott a dzsungelben a Fülöp-szigeteki Lubang szigetén. Onoda 1944 decemberében foglalta el állomáshelyét és Japán kapitulációja után három bajtársával egyetemben folytatta a gerilla-hadviselést. Az önjelölt Rambók ugyanis nem hittek a háború végét hirdető amerikai röpcéduláknak. Miután egyik társa megadta magát, a másik kettőt pedig a helyi rendfenntartók megölték, Onoda egyedül harcolt tovább, ám végül 1974-ben megadta magát.

Ép bőrrel?

Sir Adrian Carton de Wiart a fegyveres küzdelem szerelmese volt annak ellenére, hogy „kedvese”, a háború gyakorlatilag leamortizálta a testét. A brit tiszt az első világháborúban először bal szemét és fülének egy részét, majd bal karját is elveszítette a harcok során. Fél karral is vállalta a frontszolgálatot, így további sebekkel: csípő, láb, fül és koponyalövéssel fejezte be (élve!) az első világháborút.

Három hadseregben

A koreai Jang Kjoungjong tiszteletbeli Guinness-rekordernek is választhatnák, mivel a második világháború alatt három különböző állam hadseregében is szolgált. A Koreát megszállva tartó japánok 1938-ban kényszersorozás útján „tettek szert” az ifjú Jangra, aki 1939-ben szovjet fogságba esett Mongóliában. Az emberhiánnyal küzdő szovjetek 1942-ben a Vörös Hadseregbe sorozták be a koreai férfit. Jang egy év múlva német fogságba esett, majd már Wehrmacht-katonaként 1944-ben a szövetségesek hadifogságába került Franciaországban.

Íjjal a világháborúban

"Az a tiszt, aki kard nélkül indul a csatába, nincs megfelelően öltözve.” Jack Churchill brit kommandós parancsnok mottója kissé anakronisztikusnak tűnt a második világháború gépesített vérzivatarában, de a tradíciókhoz hű skót gyakorta kivont karddal indult rohamra, és ha tehette az íját is használta a rajtaütések alatt. Ide kattintva még többet olvashat az elvetemült skótról.

Élete a harc

Lauri Törni katonai pályafutását a szovjetek ellen 1939-ben vívott téli háborúban kezdte, majd 1940-ben a kihívásokat kedvelő finn katona csatlakozott a Waffen-SS-hez. Törni százados SS-katonaként megszámlálhatatlan bevetésen vett részt; sikeres akcióit a fejére kitűzött tekintélyes összegű szovjet vérdíj jelezte. A háború után Törni az USA-ban telepedett le és jelentkezett a hadseregbe. Nem sokkal később Larry Thorne néven egy különleges alakulat élén harcolt Vietnamban, ahol 1965-ben egy bevetésen vesztette életét.

Megtakarításain tankot vett

Marija Oktyabrszkaja élete 1943-ban tört darabokra, amikor megtudta, hogy férje elesett a fronton. A fájdalmat azonban hamarosan tettvággyal teli bosszúvágy követte: Marija minden vagyonát felajánlotta az államnak, amiért csupán egy T-34-es tankot és harci kiképzést kért.  Kérelmét egyenesen Sztálinnak címezte. A vezér felismerve a kérés propagandaértékét, igent mondott.  Marija a „Harcoló barátnőre” keresztelt tank vezetőjeként tizedelte a németeket, mindaddig, amíg egy, a csata közben a tankon kívül elvégzett, vakmerő hibaelhárítás során 1944 januárjában halálos sebet szerzett.

Szovjet a Fehér Házban

A szovjet hősnőt, Ljudmila Pavlicsenkót máig a világ legeredményesebb mesterlövésznőjeként tartják számon. Ljudmila kezdetben férje oldalán harcolt a második világháború keleti hadszínterén, ahol egy bevetés során testközelből élte át párja halálát. Mielőtt 1942 júniusában egy aknarepesz őt is súlyosan megsebesítette, 309 német katonát, köztük 36 mesterlövészt iktatott ki. Sebesülése után propagandafeladatokat kapott, ennek kapcsán az USA-ba is ellátogatott, és ő lett az első szovjet állampolgár, aki beléphetett a Fehér Házba.

Fegyver nélkül a csatában

Desmond Doss egyike annak a három embernek, akik bár lelkiismereti okokból megtagadták a fegyverviselést, mégis megkapták az USA legmagasabb fokú katonai kitüntetését, az Amerikai Egyesült Államok Becsület Érdemérmét. Doss szanitécként a második világháború csendes-óceáni hadszínterén szolgált és 1945-ben az okinavai ütközetben vált hőssé, amikor erős puska és ágyútűz alatt mentette ki a japánok által lekaszált, sebesült társait. Doss rendíthetetlenül dolgozott, mindenkiért visszament a harctérre és a krónikák szerint 50-100 sebesült bajtársának az életét mentette meg, miközben egy orvlövész golyója eltörte karját és gránátszilánkok lyuggatták át a testét.

Önként Auschwitzba

Witold Pilecki a lengyel hadsereg lovassági hadnagyaként kezdte meg tevékenységét a második világháborúban, majd Lengyelország lerohanása után földalatti szervezkedésbe kezdett. Pilecki egy varsói razzia folyamán gyakorlatilag „elfogatta” magát, hogy bejusson az auschwitzi koncentrációs táborba, ahol 945 napot töltött, miközben információt gyűjtött a tábor működéséről és megpróbált egy belső ellenállási hálózatot felállítani. 1943 áprilisában megszökött Auschwitzból, hogy felvegye a kapcsolatot a Honi Hadsereggel és javaslatot tegyen a tábor megtámadására. Auschwitz ellen végül nem indult támadás, de Pilecki részt vett a német megszálló csapatok elleni harcban, a Varsói Felkelésben. A lengyel antikommunista hazafit végül kémkedés vádjával az erősen szovjetbarát lengyel katonai bíróság 1948-ban halálra ítélte.

Élete a zuhanás

A német Hans-Ulrich Rudel a második világháború legeredményesebb zuhanóbombázó pilótájaként 519 harckocsit, 150 löveget és 9 vadászgépet semmisített meg, de a trófeái között három hajó is szerepelt (egy csatahajó, egy cirkáló és egy romboló). A Vörös Hadseregnek okozott veszteségek miatt Sztálin tekintélyes, 100 ezer rubeles vérdíjat tűzött ki a fejére. Mivel minden fellelhető német katonai kitüntetést megkapott, Hitler külön az ő kedvéért egy új Vaskereszt kitüntetést alapított. Rudel 30 gépet fogyasztott el a második világháború alatt (mindegyiket lelőtték), és 1945-ben olyan súlyosan megsérült, hogy az egyik lábát amputálni kellett. Rudel az amputáció után is ragaszkodott a bevetésekhez és háború végéig harcolt, majd embereivel átrepülve a szovjetek által ellenőrzött légtéren amerikai fogságba esett.