A felpörgetett propaganda sem tudta rávenni a Csehszlovákiába költözésre a békési szlovákokat
2020. május 14. 12:40 Csernus Szilveszter
Az 1940-es évek magyar demográfiai katasztrófáinak egyikét, a Magyarország és Csehszlovákia közötti lakosságcsere-egyezményt 74 éve, 1946. május 14-én szavazta meg a magyar Nemzetgyűlés. A csehszlovák erőltetésre létrejött nemzetközi szerződéshez semmiféle magyar érdek nem fűződött, az az új csehszlovák állam etnikai homogenizációját szolgálta - az ilyet hívják győztes fölénynek. A fasiszta Szlovákia figyelmen kívül hagyásával a győztesek közé avanzsált Csehszlovákia túl is lépte a szerződésben foglaltakat: körülbelül húszezer magyarral többet fosztott meg (állampolgárságán túl) lakóhelyétől, mint amennyi szlovák önkéntes jelentkezett a lakosságcserére Magyarországon. A vészterhes időszakot a kollektív bűnösség jegyében elkövetett népirtások, deportálások, kényszermunka-táborok és jogfosztások tarkították: nem csoda tehát, hogy az 1946-1948-as lakosságcsere bemutatására a történelemoktatás a kelleténél kevesebb figyelmet szentel.
Korábban
Felvidéki magyar tragédia
A 2. világháború közvetlen következményeivel együtt számos Közép-európai nép számára tartogatott demográfiai szempontból könyörtelen fordulatokat, köztük nekünk, magyaroknak is. A háború folyamán odaveszett több mint nyolcszázezer katona és polgári személy után a magyar népesség fogyása a „felszabadulás” után is folytatódott.
A Tito és Maniu vezette délvidéki és székelyföldi népirtások a legszerényebb becslések szerint is további tízezrek életét követelték, de 1944-45-ben kezdődött meg a (trianoni) határokon túli magyarok tömegeinek koncentrációs táborokba való internálása is az egykori kisantant mindhárom államában. A veszteséget csak tetézte a Szovjetunióba hurcolt foglyok száma.
A felvidéki magyarok sem számíthattak semmi jóra az újdonsült csehszlovák uralom eljövetelével. A frontvonal végigvonulásával 50 ezren kerültek a GULAG-ra, 36 ezer embert pedig nyomban Magyarországra toloncoltak. Az ún. III. Csehszlovák Köztársaság (1945-1948) Eduard Benešsel az élen a magyarkérdést a németekéhez hasonlóan kívánta rendezni.
Beneš tisztában volt az I. Csehszlovák Köztársaság (1918-1938) életképtelenségével, így erőszakkal kísérelte meg az újjáalakított államot homogénné tenni, amire a háború végkimenetele jó alkalmat teremtett. A célt részben elérték: hárommillió némettől sikerült megszabadulniuk, Kárpátalját „átengedték” a Szovjetuniónak, a szlovák testvérnemzetet pedig végre elismerték.
Már csak a magyarokkal kellett valamit kezdeni. A potsdami konferencia ugyan csak a németek kitelepítését írta elő (hazánkra nézve is), de a csehszlovák államfő akkorra már hozzálátott a magyarellenes intézkedésekhez.
Törvényhozás híján Beneš elnöki dekrétumokban rendezte a felmerülő kérdéseket: az 1945-ben hozott száz ún. „Beneš-dekrétum” közül 33 érintette közvetlen vagy közvetve a magyar és a német kisebbségeket. Ezek vagyonelkobzást, nemzetiségi alapú földosztást jelentettek, sőt a hírhedt 33/1945. sz. dekrétum többségük állampolgárságának elvételét eredményezte.
Emellett több mint tízezer magyar Csehországba telepítésére került sor (88. dekrétum). Továbbá Szlovákiában magyarok tízezreit vitték kényszermunka-táborokba, sőt például a nácik által épített pozsonyi koncentrációs táborból nemrég szabaduló magyar zsidók kerültek vissza ugyanabba a táborba - csak éppen magyarként, immár cseh és szlovák foglárokkal.
Ilyen körülmények között kezdődtek meg a lakosságcserével kapcsolatos tárgyalások, amit a cseh és szlovák politikusok a kitelepítés első fázisának tartottak. 1945 szeptemberében Gyöngyösi János, Tildy Zoltán, majd Nagy Ferenc kormányának külügyminisztere kijelentette: csak területtel együtt hajlandó átvenni a magyarokat.
A decemberi prágai tárgyalásokon a kisgazdapárti külügyminiszter továbbra is a még magyarlakta területek átvételével kívánt az etnikailag homogén csehszlovák államhoz hozzájárulni. Tárgyalópartnere, a szlovák kommunista Vladimir Clementis külügyminiszter-helyettes ezt azonban elutasította.
1946. telén végül dűlőre jutottak a felek. A február 6-10. közötti tárgyalásokon Gyöngyösi a jogfosztások és széttelepítések beszüntetésére is ígéretet kapott. A megegyezés alapján 27-én Budapesten aláírt egyezmény végrehajtása már egy héten belül megkezdődött, de a dokumentumokat csak május 15-én cserélték ki Prágában, míg Magyarországon júniusban vált törvénnyé.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
- A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
- Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
- Batu kán és a szláv favágók
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
