A csodával határos módon élte túl az évszázadokat Hódító Vilmos „propagandaszőnyege”, a bayeux-i kárpit
2021. április 21. 15:10 Múlt-kor
Korábban
A tímár unokájából Anglia királya
Az angol trónra pályázók között azonban ott volt II. Vilmos, normandiai herceg is, aki akkoriban a Fattyú melléknevet viselte, mivel I. Róbert normandiai hercegnek, és Falaise-i Herlevának volt a törvénytelen gyermeke. Édesanyja egy tímárnak volt a lánya, és a fattyú származását Vilmos ellenfelei gyakran felemlegették, mondván, hogy úgy bűzlik, mint egy cserzőműhely.
A legismertebb eset az volt, amikor Alençon ostrománál a város lakói bőröket függesztettek ki a falakra, hogy így űzzenek gúnyt Vilmos származásából. Vilmos azonban nem vette jó néven a tréfát, ugyanis a sikeres ostrom után több alençoni polgárnak levágatta a kezeit és a lábait.
Anglia megtámadását alaposan előkészítette. Megnyerte magának a pápaságot, amely elismerte az angol koronára támasztott igényét. Mialatt Harold a testvérével és a norvég királlyal harcolt, Vilmos partra szállt Pevenseynél. Az angol uralkodó nem késlekedett, és azonnal Vilmos elé sietett, hogy megütközzön vele.
A döntő csatára végül 1066. október 14-én került sor. Harold egy magaslaton helyezte el az egységeit egy pajzsfal mögött, de Vilmost ez nem zavarta, és megrohamozta az angolok védvonalait. Normandia hercege majdnem rá is fizetett a vakmerőségére, mert a lovát kilőtték alóla, és a normannok már-már azt hitték, hogy holtan maradt a csatatéren.

Végül a normann íjászoknak Vilmos megparancsolta, hogy ne közvetlenül a pajzsfalat lőjék, hanem meredekebb szögben mögéjük célozzanak, ami súlyos pusztítást okozott az angolok soraiban. A bayeux-i kárpiton Haroldot magát is egy nyílvesszővel a szemében ábrázolják, és az angol király eleste után a normannok megnyerték az ütközetet.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok tegnap
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa tegnap
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában tegnap
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában tegnap
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió tegnap
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? tegnap
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa tegnap
- Charun az etruszk haláldémon tegnap