A csata, ami megmentette Angliát: II. Henrik titkos győzelme

II. Henrik engedélyt ad Dermot MacMurrough-nak, hogy erőket gyűjtsön Leinster királyságának visszavételére

Lázadás a trón ellen

II. Henrik angol király 1154-től uralkodott, így az 1170-es évekre már sok ellenséget szerzett magának, nemcsak a nemesség és az egyház fordult ellene, hanem saját családja is. A király a hatalom központosítására törekedett, ami konfliktushoz vezetett, különösen Becket Tamás érsek rejtélyes halála után, melyet sokan Henrik politikájának tulajdonítottak.

A nemzetközi helyzet sem kedvezett Henriknek. Franciaország királya, VII. Lajos – aki korábban feleségül vette Aquitániai Eleonórát – támogatni kezdte Henrik gyermekeit abban, hogy lázadjanak apjuk ellen. A cél: Henrik megbuktatása.

Családi viszályból háború

Eleonóra eredetileg VII. Lajos felesége volt, de miután a házasságuk alatt csak egy lányuk született, elváltak. A királynő hamarosan hozzáment Henrikhez, akitől nyolc gyermeke született, köztük öt fiú. Idővel azonban Eleonóra befolyása megcsappant, és attól tartott, hogy Henrik törvénytelen gyerekei veszélyt jelentenek saját fiainak jövőjére.

VII. Lajos – személyes érdekei mentén – támogatta korábbi felesége fiait a lázadásban. Így indult el az 1173-as felkelés, amelyhez több nemes is csatlakozott.

A fornhami csata: sorsfordító ütközet

Fornhamnél 1173. október 17-én került sor az egyik legfontosabb csatára. II. Henrik ugyan nem volt jelen, mert éppen Normandiában tartózkodott, de seregét Richard de Lucy, tapasztalt hadvezér irányította. A királyi sereg legalább 300 harcedzett lovagot vonultatott fel, míg az ellenfél, Robert Beaumont, Leicester grófja mindössze 80 lovagot tudott csatasorba állítani.

Ez döntő különbségnek bizonyult, mivel a 12. században a harcmodor átalakulóban volt: a nehézpáncélos lovagok jelentős előnyt élveztek a csatatéren. A fornhami csata az egyik első példája annak, amikor ez a taktikai fölény élesben is megmutatkozott.

A helyiek is beavatkoztak

A harcok során a civil lakosság szerepe sem volt elhanyagolható. A helyiek védelmezték Szent Edmund kegyhelyét és az apátságot, emellett ellenséges érzéseket tápláltak a flamand zsoldosok iránt, akik közül sokan a lázadók oldalán harcoltak.

De a helyiek nemcsak katonai okokból, hanem gazdasági féltékenységből is utálták a flamand zsoldosokat – sokan közülük szövőként is dolgoztak, és vetélytársnak számítottak a helyi mesterekkel szemben.

Az ellenfél csapatai végül csapdába estek a Lark folyó mocsaras vidékén. Az üldözés és harc során több ezer zsoldost lemészároltak, majd a holttesteket hátrahagyták. Beaumont grófot elfogták, börtönbe vetették, Henrik pedig elkobozta földjeit és leromboltatta a várait.

A csata utóhatása

A fornhami győzelem megerősítette II. Henrik hatalmát, és hosszú évekre biztosította számára Anglia trónját, amelyet egészen 1189-ben bekövetkezett haláláig birtokolt. Ha a lázadók győznek, a brit történelem egészen más irányt vehetett volna – ám Fornhamnál eldőlt a sorsuk.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. világháború

• Álom és rémálom között – A Tanácsköztársaság árnyékában
• Sofía Casanova, a bátor haditudósító
• A spanyolnátha több embert ölt meg, mint az első világháború
• Napjainkig nincs konszenzus Károlyi Mihály megítélésében
• A kártérítés is hozzájárult a burgenlandi kérdés rendezéséhez 
• A végzetes hatású távirat, ami az USA hadba lépését eredményezte