Skócia: menni vagy maradni?
2014. szeptember 18. 12:30
Korábban
William Wallace: függetlenség mindenáron
A normann hódítás Skóciára is hatással volt, ami azzal a hosszú távú következménnyel járt, hogy a királyság fokozatosan kezdett távolodni gael kulturális hagyományaitól. III. Malcolm Margitot, Anglia szász trónörökösének nővérét vette el, akinek a befolyása a kelta kereszténység befolyásának csökkenésével, s ezzel párhuzamosan Skócia normannizálásával járt. Anglia - részben házasságokkal - egyre nagyobb befolyásra tett szert a skót uralkodóházban.
A középkori Skócia virágkora I. Dávid idejére tehető. Dávid a leányágon feltételezhetően Árpád-házi leszármazott Skóciai Szent Margit és III. Malcolm skót király hatodik, és egyben utolsó gyermeke volt, Angliában nevelkedett, s családi kapcsolatai révén Angliában is az egyik legnagyobb földesúr volt. Hatalomra kerülését követően forradalmat hirdetett, a normannok uralta Angliához tette hasonlóvá az ország kormányzatát, lecserélte a skót elitet, s fontos szerepet játszott a feudalizmus skóciai megszilárdításában.
Fontos epizódja volt az angol-skót viszonyban I. Vilmos király uralkodása (1165-1214), aki miután 1174-ben angol fogságba esett, a falaise-i szerződésben elismerte az angolok fennhatóságát, gyakorlatilag hűségesküt téve az angol uralkodónak. Csak fiának, II. Sándornak sikerült (1214-49) helyreállítani és valamelyest megszilárdítani a skót uralkodók hatalmát belföldön és külföldön egyaránt.
Ezt követően viszonylag békés korszak köszöntött Skóciára. A 13. században az országnak sikerült megőriznie függetlenségét, ráadásul az 1237-es yorki szerződésben rögzítették Angliával közös határát. III. Sándor (és négy évvel később I. Margit norvég királyi hercegnő, skót királynő) 1286-ban bekövetkezett halálával azonban ismét kiújult a trónviszály - összesen tizennégyen pályáztak a megüresedett trónért. Hogy elkerüljék a küszöbön álló polgárháborút, a skótok A walesi bárdokból is jól ismert I. Edvárd angol királyt kérték fel döntőbíráskodásra, aki végül John Balliolt segítette a trónra - ő 1292-ben I. János néven lett király -, hatalmat biztosítva ezzel Angliának Skócia fölött.
Az időközben a franciákkal szövetségre lépő skótok azonban nem kértek a bábállamiságból, de az angol királyt sem kellett félteni: Edvárd 1296-ban letette a trónról Jánost, majd Skócia ellen fordította seregeit. A skótok egy évvel később William Wallace vezetésével felkelést indítottak. Az 1297-es Stirling Bridge-i ütközetben a William Wallace és az Andrew de Moray vezette skót erők legyőzték a túlerőben levő angolokat, ám az angol uralkodó Falkirknél (1298) visszavágott.
Ekkor Wallace-nak még sikerült elmenekülnie, ám 1305-ben az angolok fogságba került. A skót lovagot Londonba vitték, ahol a Westminster Hallban tartott tárgyalás során felségárulás vétkében bűnösnek találták. A tárgyalás után meztelenre vetkőztetve törték kerékbe a Smithfield Marketnél, ezután felakasztották, majd vízbe fojtották és végül lefejezték. A fejét lándzsára tűzve állították ki a London Bridge tetején, és felnégyelt testét Newcastle, Berwick, Stirling és Perth városainak kapuira tűzték ki elrettentésül.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.