Fegyveres felkelés a trianoni határok ellen 

Nyugat-Magyarország a háború után

A nyugat-magyarországi határkérdés az I. világháborút követő időszak talán legfordulatosabb epizódja volt. A később nagyrészt Ausztriához került terület elcsatolására volt ugyanis a legkisebb oka mind Bécsnek, mind az antanthatalmaknak. Az egyedüli érv, amely az Ausztriához tartozás mellett szólt, az etnikai volt: Pozsony, Moson, Sopron és Vas vármegyék lakosságának 30%-a volt németajkú 1910-ben, míg az érintett térség esetében (345 ezer fő) ez az arány 70% volt. Ennek némileg ellentmond a németajkúak magyar identitásának a kérdése, ugyanis később a soproni népszavazás is megmutatta, hogy a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást.

A területre az osztrák törvényhozás már 1918 novemberében bejelentette igényét, amit a tanácskozó nagyhatalmak csak a már bolsevikká lett Magyarországgal szemben ismertek el (ellentétben a többi trianoni határral, amely 1919 márciusára már nagyjából kirajzolódott a párizsi döntéshozók térképein).

Az 1919. szeptember 10-én Saint-Germainben megkötött osztrák békeszerződés már Magyarország rovására írta elő Ausztria új határait, de a magyar állam arra hivatkozva, hogy velünk még békét sem kötöttek, nem volt hajlandó a területről lemondani - a trianoni békeszerződés aláírását, majd 1921-es ratifikálását követően ez az érv is eltűnt az eszköztárból. A magyar kormány mindeközben kétoldalú tárgyalásokkal próbálta jobb belátásra bírni bécsi kollégáit, népszavazást kérve az egész területre, cserébe Bécs élelmiszerellátásáért és a magyarországi németek autonómiájáért.

Mivel az osztrák-magyar kormányközi tárgyalások sorra eredménytelennek bizonyultak, a Nagyköveti Konferencia és a Szövetségközi Tábornoki Bizottság 1921 augusztusában három részre osztotta az Ausztriának ítélt területet észak-déli irányban: A-, B- és C- zónára. Ezeket kellett volna a magyar félnek egyenként kiüríteni augusztus 26-án, 27-én és 28-án. A Bethlen-kormány még mindig diplomáciai ütőkártyaként használta a jugoszláv megszállás alatti Baranyát, ugyanis azt a feltételt támasztotta az Ausztriának szívességet tevő antantnak, hogy az A-zóna kiürítése után a B- és a C-zónából való kivonulást csak Baranya átadása után folytatja.

Mivel a jugoszlávok nem vonultak ki teljes egészében Baranyából, a Bethlen-kormány az átadás leállítása mellett döntött. Augusztus 27-én a honvédség kiürítette az A-zónát, de a B- és a C-zóna továbbra is a magyar állam irányítása alatt maradt (az események összefoglalását ld.: Gulyás László: A Horthy-korszak külpolitikája I. - Az első évek 1919-1924).

1. Nyugat-Magyarország a háború után
2. A felkelés előkészítése
3. A csata
4. A felkelés utóélete

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hadtörténet

• 50 éve buktak le a harckocsi-terveket ellopó Stasi-ügynökök az NSZK-ban
• Műemléki védettséget kapott Nagy Sándor első győztes csatájának helyszíne
• Középkori eredetű a rómainak hitt spanyolországi sisaklelet
• Második világháborús magyar katonákat exhumáltak Tiszadorogmán
• Vaskori akinakészeket rekonstruáltak az ELTE kutatói
• Holland történész tárta fel egy háborús bűnös katonatiszt magánéletét
• Fejlett sárgaréz-technológiát alkalmazott a Szászánida Birodalom hadserege
• Virtuálisan is ledönthető lett III. György lovasszobra
• Azonosították a guami partraszállás víz alatti nyomait