Viking harcosok rejtőznek Dublin utcái alatt

A dublini viking sírok katalogizálása és kutatása 1999-ben vette kezdetét. A nagyszabású projekt immáron a végéhez közeledik, s a kutatók a tervek szerint egy 800 oldalas, részletes kiadványban fognak beszámolni az ír főváros utcái alatt szétszórva található, viking kori nyughelyek és egyéb leletek állapotáról.

"Kutatásunk megmutatta, hogy bizonyíthatóan a dublini Kilmainham-Islandbridge a legnagyobb viking kori temető Nyugat-Európában, természetesen Skandináviát leszámítva" - jelentette ki Stephen Harrison régész, aki kollégájával, az Ír Nemzeti Múzeum igazgazójával, Raghnall Ó Floinnal együtt jegyzi a már említett katalógust.

Kilmainham-Islandbridge igen izgalmas lelőhely: a 18. század és 1934 között összesen 59 sírt tártak fel, de az archeológusok további viking kori temetkezési helyek felbukkanására számítanak. A 841 és 902 közti időszakból hatalmas mennyiségű értékes leletanyag került elő, bizonyítva ezzel Dublinnak a korszakban betöltött jelentős szerepét. 

Linzi Simpson ír régész azonban érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet. "Az annalesek szerint rengeteg viking harcos érkezett Dublinba, ám az általunk ismert régészeti anyagban ennek nem sok nyoma van. Úgy gondoljuk, hogy a középkori krónikák hajlamosak voltak a túlzásokra, ahogy azt a vikingek megítélésénél is tapasztalhattuk" - fogalmazott a szakember.

Viking kori csontvázakat a Dublint átszelő Liffey folyó mindkét oldalán és a Poddle mentén is találtak. 2003-ban például Simpson négy viking sírt tárt fel a South Great George’s Streeten; közülük három valamikor 670 és 882 között hunyt el, negyedik társuk pedig ennél valamivel később.

Az északi emberek 792-ben pillantották meg a szigetországot, s három évvel később kezdték végigpusztítani Írországot, ahol néhány évtizeddel később két telepet is létesítettek: az egyik Dúbh Linn (a mai Dublin), a másik pedig Linn Duchaill volt. "Azt hallották, hogy Írország tele van arannyal, így a vikingek elárasztották a területet, Dublin pedig a 9. századra kereskedelmi központtá fejlődött" - idézte fel a szigetország korai történetét Simpson.

A masszív viking jelenlét ellenére meglehetősen kevés DNS-t találtak genetikusok az írek örökítő anyagaiban. De persze nem ez az egyetlen ellentmondás a vikingekkel kapcsolatban. "Minden, amit a vikingekről tudtunk, téves információn alapult" - szögezte le Eamonn Kelly, az Ír Nemzeti Múzeum munkatársa. "Például az, hogy a vikingek az Ír-tengerre koncentráltak, nyugaton pedig egyáltalán nem jártak, vagy hogy Dublinon, Waterfordon, Wexfordon és Limericken kívül máshol nem vetették meg a lábukat. Tudjuk, hogy a vikingek a nyugati partot is benépesítették, s a helyi ír társadalomba integrálódtak" - tette hozzá.

A kutató szerint a vikingek első portyái (795-ben Inishbofin, majd Rathlin és Inishmurray) a későbbi vállalkozásaiknak ágyaztak meg. "Úgy gondolom, hogy ezek a támadások északon és nyugaton felderítő jellegűek voltak a későbbi letelepedést elősegítendő. Ez egy win-win szituáció volt: a vikingek innovatív technológiát hoztak magukkal, megismertették a helyieket a távolsági kereskedelemmel, majd beolvadtak a társadalomba" - így Kelly.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. Rendi fejlődés Magyarországon
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Végignézte édesanyja kivégzését az első magyar királynő, I. Mária
• Házasságával alapozta meg a lengyel-litván perszonáluniót Nagy Lajos lánya, Hedvig
• Miért jött létre a lengyel-magyar perszonálunió? 
• Károly Róbert híres aranyforintja