Mennyire hiteles Caesar, a történetíró?

Julius Caesar i.e. 58-ban indította el a gall hadjáratot (i.e. 58-49), amely során meghódította a gallokat, valamint Germania egy részével együtt Rómához csatolta őket. Bibractéban - itt telelt át az alesiai csatában aratott győzelem után (i.e. 52) - kezdte szerkeszteni galliai tevékenységéről szóló "kommentárjait" (Commentarii de bello Gallico, magyarul A gall háború). A könyvben leírja a kilenc évig tartó galliai hadviselés csatáit, illetve politikai manővereit, amelyek lehetővé tették, hogy meghódítsa és annektálja Galliát.

A diadalmas hadjárat első lépéseként a római hadvezér a mai Svájc egykori kelta lakóit, a helvétek (Helvetii) törzsét győzte le i.e. 58-ban. Ugyan Caesar emberei létszámhátrányban voltak a helvétekhez képest, viszonylag gyorsan átvették a kezdeményezést és megfutamodásra kényszerítették a helvéteket, akik közül 130 ezren vesztek oda. Mint Caesar leírja, több mint negyedmillió helvét élt Germánia déli részén, akik a germán törzsek nyomása alatt kénytelenek voltak elhagyni lakóhelyüket és Galliában kerestek új otthont, miután egyszerűen kifogytak az élelemből.

A könyv egyik vitathatlanul nagy erénye, hogy számos olyan megbízható földrajzi és történelmi adatot közöl, amelyek általában elsőkézből származó információkon alapulnak. A Thomas Whitley (University of Western Australia) vezette nemzetközi kutatócsapat földrajzi információs rendszerrel, úgynevezett GIS-modellel igyekszik kideríteni, mennyire volt pontos Caesar a helvétek számának becslésekor, ezenkívül geofizikai módszerrel próbálnak nyomokat találni a háborúval, illetve a népességmozgással összefüggésben.

A GIS-modell a terület eltartó erejét vizsgálja: nevezetesen, hogy a rendelkezésre álló mezőgazdasági termények mekkora potenciális energiaforrással bírtak az adott népesség számára. A modell segítségével arra keresik a választ, hogy valóban az élelmiszermennyiség okozott ellátási zavarokat, vagy inkább arról van szó, hogy Caesar eltúlozta a legyőzött népesség számarányát.

Whitley történeti források, ökológiai és régészeti adatok segítségével igyekszik rekonstruálni a komplex ökológiai folyamatokat. "Ha csak a töredékes régészeti forrásokból próbáljuk rekonstruálni a történteket, soha nem fogjuk megismerni a mechanizmus működését" - szögezte le a szakember. A nemzetközi kutatócsapat másik célja, hogy régészeti nyomokat találjon - például folyó menti római erődöket. A kutatók magnetométerrel, földradarral és légi fotogrammetriai eljárásokkal próbálják a helvétek masszív táborhelyeit feltárni azokon a területeken, ahol ma már szőlőskertek és kisebb-nagyobb gazdaságok találhatók.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”