1989. március 15: a diktatúra halottas menete
Rendszerváltás Magyarországon
A diktatórikus hatalommal szembenálló szervezetek 1989. március 15-én százezres tömeggyűlést tartottak Budapesten, ahol szimbolikusan lefoglalták a Magyar Televízió székházát, demonstrálva, hogy az intézmény az egész nemzeté és nem a kormányhatalomé. Az eseményen Cserhalmi György színművész felolvasta a tizenkét pontba tömörített követeléseket, amelyek az 1848-as tizenkét pont és az 1956-os műegyetemi pontok alapján lettek aktualizálva, ezek többek között a többpártrendszer biztosításáról, a jogállamiságról, a szólás- és sajtószabadságról, valamint egy valóban független Magyarország megteremtéséről szóltak. A hatalomtól független politikai csoportosulások által szervezett március 15-i ünnepség az 1951-es év óta először lett újra hivatalos állami és nemzeti ünnep, s egyúttal munkaszüneti nap is. Az 1989-es ünnep – tekintve, hogy az ellenzék által szervezett megemlékezésre ötször annyian voltak kíváncsiak, mint a rendszer hivatalos gyűlésére – egyrészt erődemonstráció volt, másrészt pedig jó alkalom arra, hogy a kommunista egypártrendszert megváltoztatni akarók egységet mutatva lépjenek fel a hatalom ellenpólusaként.
A forradalom napjának leminősítése
A második világháború után az országban megkezdődött a kommunista hatalomátvétel, majd berendezkedés. A totális diktatúra kiépítése - különösen Rákosi Mátyás teljhatalma idején - a politikai vezetés, az állam irányítása, a gazdaság és a társadalom felügyelete mellett természetesen érintette a kulturális életet, a nemzeti hagyományokat és emlékezetet is. Noha az 1848. március 15-i forradalom századik évfordulóját még megtartották 1948-ban, jelzésértékű volt, hogy a centenáriumi ünnepségen a márciusi ifjak mellett már a párt vezetőjének, Rákosi Mátyásnak is megjelent a képmása. A megemlékezés gyakorlatilag a kommunista párt propagandarendezvényévé alacsonyodott, amelyen a kommunisták magukat „Kossuth, Petőfi, Táncsics örökösének” nyilvánították, Rákosit pedig „a magyar dolgozók nagy vezére”- ként ünnepelték.
1951-ben a kommunista hatalom az ünnepet egy minisztertanácsi rendelettel törölte a munkaszüneti napok sorából, háttérbe tolva ezzel jelentőségét és mondanivalóját, mindenekelőtt a szabadság érzésének átélését. Az esemény az 1956-os forradalom leverése után - ahol a 48-as jelszavak tűntek fel, így többek között az önállóság vagy az emberi jogok védelme - a Kádár-korszakban sem kapta vissza nemzeti jellegét, hanem pusztán egy állami rendezvény maradt.
Az 1980-as években a rendszerrel szemben elégedetlen ellenzéki csoportok pár száz fős összejöveteleken ápolták „48 szellemét”. A rendszerváltás hajnalán, 1988. március 15-én a fővárosban már 10-15 ezres ünneplő tömeg gyűlt össze, és bár az államhatalom tett a rendezvény akadályozása céljából megelőző intézkedéseket (házkutatások, őrizetbe vételek), maga a megemlékezés - beszédekkel és az esti fáklyás felvonulással együtt - békés mederben zajlott le. A Kádár-rendszer addigi legnagyobb tüntetésén a jelenlévők sajtószabadságot, reformokat és egyesülési szabadságot követeltek, valamint megfogalmazódott Kádár János távozásának, a szabad választások és a többpártrendszer kívánalma is. 1988. december 20-án az országgyűlés március 15-ét újra munkaszüneti nappá nyilvánította.
A politikai változások időszaka
Az 1989-es év - amelyet szűkebb értelemben a rendszerváltás évének tekinthetjük - elején több olyan esemény is történt, amely a ’48-as ünnepség fokozott jelentőségét adta. Az év elején, januárban Pozsgay Imre rádiónyilatkozatban jelentette ki, hogy az 1956-os eseményeket népfelkelésként, és nem ellenforradalomként kell értékelni. A bejelentést megtárgyaló MSZMP Központi Bizottsága február 10-11-i ülésének határozata elfogadta a megállapítást, és közölte, „hogy a demokratikus hatalomgyakorlás…a többpártrendszer keretei között érvényesüljön”. Néhány nappal később a független ellenzéki szervezetek a Központi Bizottság határozatát - így az ’56-os állásfoglalást, amelyet előrelépésnek, de korántsem kielégítőnek értékeltek (a párt hivatalosan még nem tekintette forradalomnak az eseményt), valamint a többpártrendszer elfogadását - közös nyilatkozatban üdvözölték.
Németh Miklós kormányfő, valamint Nyers Rezső és Pozsgay Imre államminiszterek az MSZMP KB ülésén
Ilyen előzmények mentén közeledett március 15-e. Az államhatalom, az MSZMP Központi Bizottsága február végén, március elején kétoldalú tárgyalásokat indítványozott több ellenzéki szervezettel az együttműködés érdekében. A különtárgyalások felvetették annak gyanúját, hogy az MSZMP megosztó politikát akar folytatni, ún.”szalámitaktikát” alkalmazva kívánja gyengíteni az ellenzéket. Az elképzelés nem járt sikerrel, a rendszer ellenzőiben azonban felmerült annak lehetősége, hogy a szervezetek közötti szorosabb együttműködéssel hatékonyabban lehetne képviselni álláspontjukat. Ennek egyik első állomása lehetett egy olyan megemlékezés, amely mondanivalóját tekintve is aktuális, esetleg tömegdemonstrációval is szolgálhat és amelyen együtt, egységben ünnepelhetnek a demokratikus erők.
Nagy tömegek a régi-új piros betűs ünnepen
A hatalom birtokosai szerették volna megakadályozni, hogy az ellenzék a megemlékezésből politikai előnyt tudjon kovácsolni egy saját maguk által szervezett rendezvényen, így olyan felhívást tettek közzé, amelyben mindenkit felszólítottak az együttes ünneplésre. Egy ilyen akció a párt elfogadottságát demonstrálhatta volna, amellett, hogy adott esetben a világos határok elmosódására is alkalmat jelenthetett volna a hatalom birtokosai és a demokratikus átmenet iránt elkötelezett ellenzéki erők között.
Állami és társadalmi vezetők állnak a Nemzeti Múzeum előtt, a Múzeumkertben tartott március 15-i nagygyűlésen
Ez utóbbiak a kezdeményezést elutasították, mondván, hogy nem akarnak olyan emberekkel közösen ünnepelni, akik korábban március 15-ét egyszerű hétköznappá minősítették, illetve a békés felvonulókkal szemben karhatalmi intézkedéseket vetettek be. A két oldal így külön-külön tartott megemlékezést. Az áhított seregszemle létrejöhetett, amelynek eredménye az lett, hogy az ellenzék által szervezett ünnepségre ötször annyi ember volt kíváncsi, mint a hivatalos rendezvényre.
A hivatalos állami ünnepség a Hősök terén kezdődött, majd a Múzeum-kertben folytatódott, mintegy húszezer érdeklődővel. Az MSZMP mellett megjelent ugyan egy-két újonnan alakult szervezet képviselője is (MSZDP, FKGP), de az ellenzékiek megemlékezése alapvetően külön zajlott.
Csengey Dénes a Magyar Televízió székháza előtt
A hatalommal szembenállók gyülekezőhelye a Petőfi-szobornál volt a Március 15-e téren, itt a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságtól Vigh Károly, míg a Szabad Demokraták Szövetségétől Mécs Imre beszédét hallgatták az egybegyűltek. A tüntetők ezt követően vonultak át a Szabadság térre, ahol Cserhalmi György színművész felolvasta az ellenzékiek 12 pontját, amit 31 szervezet jegyzett. A követelések között szerepelt többek között a többpártrendszer és a jogállam követelése, a szólás- és sajtószabadság, a független és önálló Magyarország létrejötte, a szovjet csapatok kivonása, valamint október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánítása és a nemzeti címer is.
Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum tagjaként a szónoklat után jelképesen lefoglalta a Magyar Televíziót, mondván, hogy az az egész nemzeté, nem pedig az államhatalomé, amely felelős azért, hogy az embereket egyoldalúan tájékoztatják az eseményekről. A megjelentek útvonala a Batthyány-örökmécsestől a Kossuth térre vezetett. A demonstrálók itt az ellenzék újabb két jelentős képviselőjének, Kis Jánosnak és Orbán Viktornak a beszédét hallgatták meg. Ezt követően tértek át a Bem-szoborhoz, majd este fáklyás felvonulást rendeztek a budai Várban.
A Független Demokratikus Szervezetek március 15-i gyülekezése a Petőfi szobornál
Az ebben az évben megünnepelt március 15-e hosszú évtizedek után lett ismét nemzeti ünnep és egyben munkaszüneti nap. A független ellenzéki csoportok által szervezett budapesti rendezvényen mintegy százezer ember vett részt, szemben a hivatalos ünnepségen megjelenő húszezerrel. Ez a tömeg alkalmas volt arra, hogy a békés átmenet érdekében tárgyalni kívánó ellenzék számára jelezze, a társadalom igen nagy része elkötelezett a változások mellett. A főváros mellett természetesen a vidék is megmozdult, ahol hasonlóképpen népszerűbbek voltak a rendszerváltoztatók által szervezett események. A magyar emberek jelentős része 1848 és 1956 után ismét birtokba vette az utcát annak érdekében, hogy kiálljon érdekeiért, legfőképpen a szabadságért.
A március 15-i ünnepség jelentősége a későbbiekben
Az 1989-es ellenzéki megemlékezés a rendszerváltás történetének egyik fontos állomása volt, ez ugyanis hatással volt az MSZMP és az ellenzéki szervezetek későbbi politikájára is. A tömegek támogatását látva a demokratikus átmenetet sürgető erők eldöntötték, hogy a későbbiekben összehangolják tevékenységüket és együttesen fognak fellépni követeléseikkel, hiszen így hatékonyabban tudják képviselni azokat.
Kónya Imre még ezen a napon, az eseményekből erőt merítve fogalmazta meg felhívását a legjelentősebb ellenzéki szervezetek tanácskozására. A magyarországi független szervezetekhez intézett javaslatában a tanácskozás mellett a legégetőbb megtárgyalandó kérdésekről is szólt, így az átmenet fontos elemiről, a választójogról, de megemlítette a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozást is. Ennek következtében született meg a Független Jogász Fórum kezdeményezése folytán március 22-én az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), amely az államhatalommal szemben határozta meg magát, mint a később tárgyalásokon a magyar társadalmat képviselő szervezet. Ez az erő egységesen fellépve lett ellenpólusa a hatalmat kézben tartó MSZMP-nek.
Közben az állampárt pluralizálódása is megindult, a leginkább Grósz Károly által képviselt konzervatívok mellett gyarapodott a párton belüli reformgondolkodók száma, akiknek március 15-e után kényszeredetten kellett tudomásul venniük, hogy társadalmi támogatottságuk az ellenzékhez képest elenyésző. Az MSZMP - miután továbbra sem járt sikerrel az ellenzéki erő megbontására irányuló politikája - kénytelen volt áprilisban előkészítő tárgyalásokba bocsátkozni az EKA-val a demokratikus átmenettel kapcsolatban.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
