Földradar mutathatja meg az elveszett kolónia nyomát

2013. december 11. 08:44

Több mint négyszáz éve nem tudni, mi lett a sorsa az első amerikai angol gyarmat megalapítására érkező, majd nyomtalanul eltűnt 120 telepesnek. A telepesek jelenlétére utaló egyik több száz éves térkép nyomán elindult geofizikai kutatások ígéretesnek bizonyultak.

Korábban

Pipákkal akartak befektetőket csalogatni a virginiai telepesek

1587 augusztusában 116 telepes (17 nővel és 9 gyerekkel) ért partot a mai Észak-Karolina melletti Roanoke-sziget északi részén. Az Angliából kivándorlók első alkalommal hoztak létre állandó települést az Újvilágban, de ma egy pár levélen kívül szinte semmit nem tudunk róluk, hiszen egy utánpótlással érkező hajó 1590 júliusában egyetlen élő telepest sem talált a szigeten.

Sorsuk a mai napig ismeretlen, egyes feltételezések szerint a kolónia vezetője, Sir Ralph Lane agresszivitása miatt a korábban békés indiánok fordultak ellenük, míg mások szerint a viszontagságos időjárás miatt betelepültek a szárazföldre, és az indiánok között éltek tovább. Egy harmadik elmélet arra utal, hogy a dél felől érkező spanyolok végeztek a kolónia lakóival.

A DNS-vizsgálatok egyelőre nem vezettek eredményre, azonban egy tavaly előkerült nyom révén egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy fény derüljön a telepesek eltűnésének rejtélyére. A térképet a Sir Walter Raleight első útjára elkísérő John White az 1580-as évek végén készítette, s két tintafolt található rajta; az egyik valószínűleg hibás, a másik azonban – ami a mai észak-karolinai Bertie megye területén található – úgy tűnik, egy erődöt rejt. Az amerikai és a brit tudósok szerint az erőd szimbóluma, egy láthatatlan tintával írt rombusz – amelyre papírt ragasztottak, hogy még jobban elrejtsék – jelezheti, hogy merre járhattak a telepesek.

A térkép közepén jelzett erőd

A kutatók vélekedése szerint a korai brit telepesek nyugatra vándoroltak tovább a Chowan és a Roanoke folyók tölcsértorkolata felett. Malcolm LeCompte, az észak-karolinai Elizabeth City State University munkatársa ennek nyomán indult el és földradarral végezte el a terület szisztematikus vizsgálatát; a geofizikai módszer a nagyfrekvenciás elektromágneses hullámok alkalmazásán alapul, s az utóbbi években előszeretettel alkalmazzák a régészetben.

Kutatásuk során LeCompte és kollégái eddig ismeretlen, fából készült épület maradványait azonosították mintegy egy méterrel a föld alatt, ami azt sejteti, hogy a terület a gyarmati időben is lakott volt. Az Albemarle-i Múzeum most azt javasolja, hogy LeCompték kutatásának eredményét úgynevezett proton-precessziós magnetométerrel ellenőrizzék, ez ugyanis képes a földfelszíntől négy méter mélyen levő tárgyak azonosítására is.