A frontvonalon is bevetették az 1. világháborús brit kutyákat

2013. november 29. 08:49

Férfiak a fronton, a nők a gyárakban, nemzeti szolidaritás és mobilizáció minden fronton. Az első világháború harci mozgósítása az ember legjobb barátját is csatába szólította - olvasható egy új tanulmányban, amely a kutyák világháborús szerepvállalását kutatta.

Korábban

Nagy-Britanniában - hasonlóan Európa többi országához - gőzerővel folynak az első világháború kitörésének 100. évfordulójára való megemlékezések előkészületei, így nem véletlen, hogy egyre több, az angolszász nyelvterületen Nagy Háborúként is emlegetett világháborúról szóló könyv, cikk és tanulmány lát napvilágot.

Legutóbb a Find My Past nevű brit történelmi oldal saját archív gyűjteményében és más fellelhető forrásokban azt kutatta, hogy milyen szerepük volt a kutyáknak a brit hadseregben a nyugati fronton. Az erről szóló tanulmány kiemeli, hogy több ezer négylábút adományoztak a brit családok a hadseregnek, de rengeteg kutya került a menhelyekből és a rendőri szervektől a nyugati frontra, hogy aztán együtt szolgáljanak a katonákkal a Német Császárság elleni harcokban.

A britek és szövetségeseik becslések szerint összesen 20 ezer kutyát használtak az első világháború négy éve alatt a nyugati fronton, feladatuk pedig igen sokrétegű volt: szállították a felszerelést, segítséget nyújtottak a senki földjén megsérült katonáknak, részt vettek az őrjáratok alkalmával, sőt - mind közül ez volt a legveszélyesebb - amolyan postaszolgálatot is végeztek, ha az egységek közötti kommunikációs kapcsolatok valamilyen oknál fogva megszakadtak.

Egyes kutyák a lövészárkok tetején mint őrszemek teljesítettek szolgálatot, s csendben jelezték "gazdáiknak", ha valaki megközelítette a drótakadályt. A Dundee Evening Telegraph egyik 1916-os tudósítása érzékletesen írja le a harci kutyák szerepét: "Az őrszem nem ugat, legfeljebb egy csendes morgással jelzi az ellenséges erő közeledését".

Az, hogy milyen kutyafajtát használtak a britek, a négylábúakra osztott szereptől függött. A Vöröskereszt például vérebeket és Airedale terriert alkalmazott, őket arra képezték ki, hogy felkutassák a sebesülteket. A háború előrehaladtával az ebek szerepe egyre szélesedett, ezért 1917-ben a War Office felállította a kutyaképzésre szakosodott War Dog School of Instruction intézményét. Már a következő évben az iskola vezetője, Richardson alezredes a legmélyebb tisztelettel a hangjában beszélt ezen kutyákról, dicsérve az állatok képességeit és bátorságát.

Néhány eb a fentieknél jóval egyszerűbb, de annál hasznosabb feladatot kapott: patkányokat fogtak a lövészárkokban vagy éppen kabalák voltak - állítólag Hitler is ebből a célból tartott egyet maga mellett. Sokan persze nem térhettek haza, így például Marquis, aki a britek és a francia hadsereg között végzett futárszolgálatot, mielőtt egy német golyó végzett vele. A Dundee Courier 1916. novemberi beszámolója szerint, miután Marquis kimúlt, a katonák megadták neki a végtisztességet, majd egy síremléket készítettek hűséges társuknak.