Meglepően jól szervezettek voltak a középkori társadalmak

A Natural Hazards című folyóiratban publikált tanulmányukban David Petley földrajztudós és Chris Gerrard régész arról írnak, hogy a 11-16. század során fejlődtek ki a modern társadalmak, ugyanakkor ez volt az az időszak is, amikor egyik megpróbáltatás követte a másikat.

A kutatók becslése szerint a középkorban 250-500 ezer ember lelte halálát természeti katasztrófák következtében, amibe nem számolták bele a járványokat, így például az Európa lakosságát megtizedelő 1348-1350-es pestist. Az öreg kontinensen akkoriban természetesen jóval kevesebben, nagyjából 70 millióan éltek, de ez arányaiban még így is meglepően alacsony számnak tűnik.

Pedig a természeti katasztrófák abban az időben sem kerülték el Európát. Ismert például az 1348-as észak-olaszországi és az 1356-os bázeli földrengés, de számos alkalommal súlyos emberéleteket követelő szárazságok és – különösen az alacsonyabban fekvő németalföldi területeken – áradások sújtották a kontinenst.

A régészek akár az épületeken végzett javítások alapján és a fagyűrűk számából is képesek következtetni egy adott természeti katasztrófa idejére, s néha azt is meg tudják mondani, hogy mennyire volt szervezett egy-egy társadalom halottainak eltemetéséhez – vagy éppen mennyire haladta meg képességüket, ha nagyobb tömegszerencsétlenség következett be.

A „legellenállóbb” Itália volt, részben azért, mert területén gyakoriak voltak a katasztrófák, s már volt gyakorlata a „romok eltakarításában”, részben pedig mert a városállamok sokkal hatékonyabban kezelték az ilyen helyzeteket helyi szinten. A korabeli Németalföld szintén fejlettségéről tett tanúbizonyságot, ugyanis a konstans árvízveszély felkészültté tette az egyes fejedelemségek, illetve tartományok vezetőit.

A földművelésen alapuló közösségek esetében a király inkább a vidék biztonságát helyezte előtérbe, így a városok védelmének megszervezése a lakosokra, földbirtokosokra hárult. A városi hatóságok mellett nagy szerep jutott a hitnek, a vallási szervezetek (mint amilyen az 1244-ben alakult, ma is működő Archiconfraternity of Misericordia) pedig komoly jótékonysági munkát folytattak az áldozatok megsegítésére.

1333-ban például Firenze jelesre vizsgázott a természeti károk enyhítésében. Mikor a városállam víz alá került, a városi tanács bizottságot hívott össze a katasztrófa kezelésére: a bajbajutottak adókönnyítést kaptak, megszervezték a város élelemellátását, hidat építettek az Arnón, eltárolták a gabonát és biztosítótársaságok jöttek létre a kockázatok megosztása végett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai