A Nobel-díj sötét oldala

Orosz földön

Az 1833-ban Stockholmban született Alfred Bernhard Nobel mérnök-feltaláló édesapja egész életében anyagi gondoktól szenvedett. Miután 1838-ban csődöt kellett jelentenie, Immanuel Nobel úgy döntött, Oroszországban próbál szerencsét. Szentpétervárott telepedett le és kezdett dolgozni, amikor I. Miklós cár felfigyelt a robbanóanyagok felé forduló feltaláló egyik találmányára, a tenger fenekére süllyesztett aknára, amelynek tömeges használata megóvhatná az országot egy esetleges tengeri inváziótól.

A sikeressé váló családfő úgy döntött, feleségét és nyolc gyermekét is az orosz fővárosba költözteti. Fiai már az új országban tanultak; közülük kitűnt Alfred, aki több nyelvet is elsajátított, s a kémiában, fizikában, természettudományok területén, de még a költészetben is otthonosan mozgott - idézte fel a történetet a LiveScience a Nobel-díjak kiosztásának alkalmával.

Mivel az apa nem nézte jó szemmel fia irodalom iránti szenvedélyét, külföldre küldte tanulni, s meghagyta, hogy csupán a kémiával és a mérnöki tanulmányokkal foglalkozzék. Nobel Párizsban találkozott Ascanio Sobrero itáliai kémikussal, aki 1847-ben feltalálta a nitroglicerint (glicerin-trinitrát), egy olajos, folyékony halmazállapotú oldatot, amely glicerinből, salétromsavból és kénsavból állt.

Bár a vegyületet enyhén szólva sem tartották túl biztonságosnak, hogy bármilyen gyakorlati hasznot is húzhassanak belőle, ennek ellenére a Nobel család, amelynek orosz és svéd földön is több nyereséges vállalata volt, tovább folytatta a robbanóolaj kereskedelmi és ipari felhasználása lehetőségének kutatását.

A vizsgálatoknak azonban tragikus eredményei lettek: 1864-ben Alfred öccse, Emil és több munkatársuk életét vesztette egy robbanás következtében az egyik svédországi üzemükben. A katasztrófa végül tovább ösztönözte Nobelt, hogy megtalálja a halálos vegyszer felhasználásának biztonságos módját. A siker nem jött könnyedén: egy másik alkalommal puskaporral próbálkoztak a család San Franciscó-i gyárában, ami végül szintén gyászos következményekkel járt: 15 embert ölt meg a robbanás.

A megoldásra Nobel végül 1867-ben jött rá, amikor kovafölddel keverte össze a folyadékot. Egy stabil és könnyen alakítható masszát kapott, amelyet főként bányászati vállalatok használtak kőzetek kirobbantásához. A kémikus pokoli találmányát dinamit néven szabadalmaztatta, amely a „dunamis” (hatalom) görög szóból származott.

1. Orosz földön
2. A halál kereskedője

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Római Birodalom

• Egész életében a Római Birodalom feltámasztásáért küzdött I. Justinianus
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust
• Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
• Végül bizánci provinciává süllyedt a vandálok rettegett afrikai királysága
• A római nép rajongott érte, a filozófusok megvetették a véres gladiátorjátékokat
• Évtizedek óta zajlik Komáromban a római katonai és polgárváros feltárása
• Az erényes római nő megtestesítőjeként tekintettek Corneliára, a Gracchusok anyjára
• Pokoli kínokat szenvedhettek el a Vezúv lábánál élő Pompeii lakói