Angolkór sújtotta a Medicieket

2003-ban a firenzei és pisai egyetem kutatói 49 Medici-sír feltárását kezdték meg a firenzei San Lorenzo bazilikában. Gian Gastone, az utolsó nagyherceg sírja volt az első: először a dekorációként szolgáló márványpadlót távolították el a szakemberek, majd megtalálták a titkos kriptába levezető kőlépcsőt.

Egy szűk teremben egy nagyobb méretű és több kisebb, fából készült koporsót találtak, amelyekben az 1966-os nagy árvíz jelentős károkat okozott. A kisebb szarkofágok összeomolva hevertek a földön, s a víz szétmosta őket a helyiségben. A kriptában ezenkívül száraz penészfoltokat találtak, s 90 százalékos páratartalom sújtotta a termet, amikor az 1980-as évek második felében először néztek be a történelmi falak közé. Firenze híres művészeti intézete, az Opificio delle Pietre Dure tanácsára a kutatók egy speciális mikroklíma-szabályzót építettek a kamrába, amely kedvező feltételeket teremtett.

A kis koporsók a 0-5 év között elhunyt Medici gyermekek holttesteit rejtették. A forróság, a nedves, penészes környezet ellenére több sír is rendkívül jó állapotban maradt fenn. Például egy ötéves gyermek ruhái teljesen érintetlenek voltak: vörös selymet, virágmintás ezüst kabátkát, cipőcskét és egy ezüst koronát viselt. Egy másik, egyéves gyermek ezüsttel díszített selyemmellénye is túlélte az elmúlt évszázadok viharait, ám kétségkívül nem olyan jó állapotban.

Korabeli gyermeköltözet

A röntgensugaras és az osteológiai (csonttani) elemzés során kilenc gyermekből hatnál találtak angolkórra utaló jeleket, vagyis az átlagosnál ívesebb kar- és lábcsontokat. Ez tehát azt jelenti, hogy hiába a reneszánsz pompa, a luxus, a gazdagsággal járó számtalan előny ellenére a Mediciek nem csupán D-vitamin hiányos közegben nőttek fel, hanem gyakorlatilag születésük pillanatától kezdve szenvedtek a kórban.

Az angolkór tulajdonképpen könnyen megelőzhető lenne tojások és sajtok fogyasztásával, valamint a napon való tartózkodással, ami kiváltja a D-vitamin termelést. Hogy megértsék, miért szenvedtek a Medici-gyermekek egy ilyen igen könnyen elkerülhető betegségben, a kutatók a csontban található nitrogénizotópokat vették górcső alá, amely kitűnően leképezi az étrendjük fő fehérjeforrásait. A szakértők szerint a legtöbb gyereket egészen két éves korig nem választották el az anyatejtől, ami tipikus reneszánsz szokás volt. A források szerint az anyatejet gyakran kiegészítették puha kenyérrel és almával, ám sem a gabona, sem a gyümölcsök, de még az anyatej sem tartalmaz elegendő D-vitamint.

Mindemellett a 16. századi szokások szerint a csecsemőket bepólyázva tartották, ami azt jelentette, hogy a szerencsétlen gyermekeknek több réteg alatt, bebábozódva a paloták sötét falai között esélyük sem volt napfényhez jutniuk, nem úgy mint a többi, kevésbé tehetős, de a szokások tekintetében szerencsésebb társaiknak. További két újszülöttnél lehetett kimutatni az angolkór tüneteit, akiknek tulajdonképpen kapniuk kellett volna születésük előtt minimálisan valamennyi D-vitamint édesanyjuktól, azonban a kutatók szerint az anyák sem bővelkedtek az egészséges szerves vegyületben, ami a társadalmi státuszuknak megfelelő smink viselése, illetve a gyakori gyermekvállalás miatt alakulhatott így.

Például Medici Cosimo felesége, toledói Eleonóra 14 év alatt 11 gyermeknek adott életet. Az ő maradványait is exhumálták, csontjaiból az volt kiolvasható, hogy igen izmos asszony lehetett, valószínűleg nem volt bezárva a kastély egyik levegőtlen szárnyába, azonban gyermekkorában ő is részesült az angolkór „áldásaiból”, hiszen mindkét sípcsontja ívesen hajlott. Végül tuberkulózisban és maláriában halt meg 40 éves korában.

Ausztriai johanna és Filippo

A kutatók azonosítani tudtak egy vörös kabátkás fiút: Filippo de’ Medici I. Ferenc nagyherceg és ausztriai Johanna egyetlen fia és örököse volt, aki 1582-ben két hónappal az ötödik születésnapja előtt hunyt el. Filippo vízfejűségben (hydrocephalus) szenvedett, amit valószínűleg a traumatikus szülés idézhetett elő, ezenkívül jellegzetesen ívelt sípcsontja és szárkapocscsontja is angolkórról árulkodnak. A vízfejűséget halála után már 1582-ben azonosították, miután boncolásnak vetették alá a holttestet. Miután eltávolították a koponyaboltozatot, az agyban majdnem egy pohárnyi vizet találtak; ennek nyomai még ma is jól láthatók a csontokon röntgensugarak segítségével.

Édesanyja, Johanna nem volt izmos alkatú. Csontjai korlátozott izomfejlődést mutatnak, valószínűleg nem volt aktív fizikailag. Ami nem is csoda, hiszen veleszületett csípőficama volt, továbbá olyan súlyos gerincferdülésben szenvedett, hogy a medencéje is eldeformálódott. Ennek ellenére nyolcszor szült, gyermekei közül csupán két leány érte meg a felnőttkort, egyikük Medici Mária, Franciaország királynéja lett. Johanna a nyolcadik szülésbe halt bele, amikor halva született fia megrepesztette méhét, ami nem sokkal később a 30 éves asszony halálát okozta.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?