2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Tévedhetetlen-e a visszavonult pápa?

2013. március 28. 18:27

XVI. Benedek pápa távozásának híre után rögtön felmerült a kérdés: ha egy pápa lemond tisztségéről, a katolikus egyházfő ama inherens tulajdonságai, mint például a tévedhetetlenség elve, ugyanúgy érvényesek-e rá, vagy elveszíti ezeket. A kérdésre szakértők szerint máig nem született megnyugtató magyarázat, bár az egyháztörténészek nagy része és a vatikáni szóvivő is azonos állásponton van.

A pápai tévedhetetlenség elve az ókor óta – az ellenreformáció idején pedig felerősödve – általános meggyőződés volt: amit a pápa vagy a zsinat állít, az Istentől való és ezáltal igaz, megkérdőjelezése csak nagyon ritkán, főként az ellenpápák oldaláról merült fel. Ez a szentírási szövegekre vezethető vissza, Jézus Krisztus például egy ízben a következőt mondta tanítványainak hittérítési feladatukról: „Nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok lelke szól belőletek.” (Mt 10,20)

A pápai tévedhetetlenség mint fogalom csak 1869-ben, az első vatikáni zsinaton (1869-1870) merült fel. Az 1860-70-es években a liberalizmus szelleme egész Európában elterjedt, s a különböző intézkedések, azok vallásellenes élei (több szabadság az egyén számára, az államvallás elleni harc, decentralizáció, egyéni érdek hangsúlyozása) ellen az egyház megannyiszor fellépett. A dogma kimondásában annak is nagy szerepe volt, hogy a frissen megalakuló Olasz Királyság a korábbi Pápai Állam területét teljes egészében bekebelezte. A rosszmájú vélekedések szerint a pápai tévedhetetlenség egyfajta vigaszdíj volt a politikai befolyás elvesztéséért.

A többségében ultramontán szellemiségű püspöki kar IX. Piusz pápa vezetésével 1870-ben dogmatizálta a pápa tévedhetetlenségét. Sokan azonban, főként a protestáns egyházak ezt nem fogadták el, sőt abszurdnak tartották, néhányan ki is lépték emiatt a katolikus egyházból. Az ortodoxok például nem az egyházfő, hanem maga az egyház tévedhetetlenségét vallják, ugyanis – vélekedésük szerint – egy ember el tud tévelyedni, ám a Szentlélek bizonyosan nem hagyja, hogy az egész egyházközössége tévútra kerüljön.

A majd’ másfél évszázaddal ezelőtt elfogadott dogmát ugyanakkor máig félreértések övezik. Az elv nem azt jelenti, hogy a katolikus egyházfő általában tévedhetetlen és bűntelen, esetleges téves kijelentéseit ugyanúgy lehet kritizálni, mint bárki másét, s bármely döntése vitatható. A hatályos kánonjog szerint tévedhetetlen tanítóhivatali döntést hozhat a pápa, tehát a kijelentése csak hitbeli vagy erkölcsi tanításra vonatkozhat, továbbá a Szentíráson kell alapulnia, illetve nem szabad ellentmondania neki. Tehát az egyháznak ígért tévedhetetlenségről van szó, amely megóvja a pápát attól, hogy mást hirdessen, mint ami az egyház hite. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a pápák az eltelt 143 év alatt kevés alkalommal hivatkoztak tévedhetetlenségükre.

Így szól a dogma: „A pápa, amikor ex cathedra szól, azaz az összes keresztény legfőbb pásztoraként és tanítójaként legfőbb apostoli hatalmával hit és erkölcs területén egy tanítást úgy határoz meg, hogy azt az egyetemes Egyháznak el kell fogadnia, a Péternek ígért isteni segítség által azzal a tévedhetetlenséggel bír, mellyel az isteni Megváltó Egyházát a hit és erkölcs dolgában ellátni akarta. Ezért a római pápa ex cathedra meghatározásai önmaguktól és nem az Egyház beleegyezéséből fakadóan megváltoztathatatlanok.”

XVI. Benedek 2013. február 28-val történő lemondása után azonnal felvetődött a kérdés: ha a katolikus egyházfő visszavonul, a pápaságra jellemző tulajdonságok, mint a tévedhetetlenség elve ugyanúgy érvényesek-e rá, vagy elveszíti-e ezeket. A kérdés megválaszolását nehezíti, hogy nem lehet összehasonlítani a pápaságot Európa többi monarchiájával; Nagy-Britanniában például világos szabályok fogalmazzák meg a hatalomváltás körülményeit, de Hollandiában sem okozott gondot Beatrix királynő januárban bejelentett lemondása, s a királyi hatalom átruházása fia, Vilmos Sándor részére.

Diarmaid MacCulloch, az Oxfordi Egyetem egyháztörténésze szerint a pápai nyilatkozat csak akkor számítható tévedhetetlennek, ha „ex cathedra” mondja az egyházfő, vagyis amikor hivatalban van. Federico Lombardi vatikáni szóvivő ezt megerősítette, a kánonjog ezen része most már Benedek utódját, Ferenc pápát illeti meg. Ha egyszer valaki visszavonul, ez a dogma már nem vonatkozik rá.

„Egy pápa lemondásának puszta ténye önmagában változtatta meg a pápaság természetét” – vélekedik Eamon Duffy, a Cambridge-i Egyetem kereszténység történetével foglalkozó professzora. „Tette évszázadokon keresztül elképzelhetetlen volt. Benedek egy 600 éves tabut tört meg, lemondása erősítette meg a keresztény hitet, miszerint a pápa nem valamiféle 'Istenkirály', hanem Isten egyszerű földi helytartója” – tette hozzá.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár