Variációk Fidel Castro likvidálására

Az amerikai külpolitika megértéshez vissza kell nyúlnunk egészen az első amerikai elnök, George Washington által 1796-ban elmondottakhoz. Egyfajta útmutatásként az elnök a hosszú távú szövetségek veszélyeire hívta fel a figyelmet, különösen Európával kapcsolatban, politikai téren. Már ekkor alapvető különbséget tett az Ó- és Újvilág érdekei között, azokat szembeállítva és szétválasztva egymástól. A beszédben meghatározott elv, az Európától való elszigetelődés, később is fontos szerepet játszott az USA külpolitikájában.

James Monroe elnök (John Quincy Adams külügyminiszter segítségével) 1823-ban fogalmazta meg a később róla elnevezett doktrínát. Ez a XIX. század egyik meghatározó külpolitikai alaptételévé vált, és bár értelmezése alapvető változásokon ment át az Egyesült Államok politika/katonai ereje, illetve a nemzetközi környezet függvényében, később is sarkalatos szerepet játszott az ország céljainak meghatározásában. Ebből kifolyólag nagyban befolyásolta az Egyesült Államok latin-amerikai országokkal, köztük Kubával való kapcsolatát.

A Monroe-doktrína a keleti és nyugati félteke politikai szeparálását deklarálta, amit kinyilatkoztatásakor kevés európai állam vett valóban komolyan, noha hosszú távon kulcsfontosságú külpolitikai irányelvvé vált, hogy az Egyesült Államok a nyugati félteke eseményeire fókuszál és nem foglalkozik európai ügyekkel, az európai beavatkozást pedig nem nézi jó szemmel Latin-Amerikában, merthogy a térség egyre fontosabb szerepet kapott az USA külpolitikájában.

A Monroe-elv az európai „betolakodással”, befolyással szembeni félelemből született. Ezt több európai állam tervei, vagy vélt tervei táplálták, köztük a britek kereskedelmi ambíciói az Újvilágban, a spanyol birodalom esetleges visszaállítása, vagy egy francia beavatkozás Latin-Amerikában. A Monroe-elv kezdeti célja az volt, hogy az ilyen jellegű európai befolyást visszaszorítsa a nyugati féltekén. Azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a megfogalmazott tételeket az Egyesült Államok nem tudta elfogadtatni az európai hatalmakkal: lásd például a francia beavatkozást Mexikóban és I. Miksa trónra ültetését az 1860-as években. Ugyanakkor a századfordulón, az USA hatalmának és befolyásának növekedésével a Monroe-doktrína és annak értelmezése már új kontextusba került, a középpontban kezdetben Kubával, Mexikóval és Közép-Amerika egyes országaival.

Jelentős változás állt be a doktrína értelmezésében 1904-ben, amikor Theodore Roosevelt hosszútávon meghatározó kiegészítést tett a Monroe által megfogalmazott elvekhez. Az elnök azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok felelőssége, hogy közbelépjen amennyiben a nyugati féltekét veszély fenyegeti (európai hatalmak által) illetve beavatkozhat Latin Amerikában, amennyiben a dolgok „nem a megfelelő módon” zajlanak és szükséges egy „civilizált” hatalom intervenciója. A Monroe-elv eredeti célja, az európai befolyás korlátozása, itt kiegészül és alapot ad az amerikai beavatkozásra a nyugati féltekén, amely már egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok érdekterülete. Tehát míg az európaiaknak megtiltja a régióban történő intervenciót, az Egyesült Államok vezető szerepét határozza meg, alapot teremtve a többszöri, akár katonai akcióra a régióban (például Mexikóban, Haitin és a Dominikai Köztársaságban).

Venkovits Balázs cikke a Múlt-kor magazin nyári számában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait