Nagyobb volt a nők szerepe a középkori parasztlázadásokban

2012. június 18. 11:02

Egészen mostanáig úgy tűnt, hogy az 1381-es angol parasztfelkelést lázadó férfiak egy csoportja vezette, de egy új kutatás szerint a nők is nagyon fontos szerepet játszottak az erőszakos megmozdulásokban, végig a középkor folyamán.

Korábban

Jóllehet ma már teljesen elfogadott a női katonák látványa és nem egy olyan gerillacsoportról tudni, amelynek kötelékében a – papíron – gyengébbik nem is képviselteti magát, a történészek eddig teljesen megfeledkeztek a nőknek a középkori felkelésekben, így például a híres 1381-es angliai parasztlázadásban betöltött szerepéről.

Az 1381-es események azzal kezdődtek, hogy a feldühödött parasztok kirángatták a Towerből Simon Sudbury lordkancellárt, Canterbury érsekét, majd lefejezték. A fellázadt emberek Simon Sudbury sokat vitatott, leginkább a parasztokat sújtó adóján háborodtak fel, s nem is elégedtek meg azzal, hogy a lordkancellár fejét vették: mielőtt meggyilkolták volna, a felkelők elözönlötték Londont és gyújtogatásba kezdtek. Simon Sudburyt maga a lázadócsoport vezetője fogta el és határozott a parasztok körében gyűlölt figura lefejezéséről. Ő volt Johanna Ferrour. A hölgy „érdemei” között tartják számon, hogy ő volt az is, aki a tűz martalékává tette a Savoya-palotát, ahonnan a herceg nagy bánatára hatalmas mennyiségű arannyal tért haza.

A Ferrourhoz hasonló lázadónők eddig kevés figyelmet kaptak a történettudományban, igaz, az 1381-es parasztlázadás névadója, Wat Tyler karizmája elég erős volt ahoz, hogy elhomályosítsa az asszony tettét, nem beszélve az „őrült papról”, John Ballról. A középkori latin szövegekkel foglalkozó Sylvia Federico (Bates College) szerint a nők a középkor folyamán mindvégig a lázadások középpontjában voltak, a kewi Nemzeti Levéltár anyagaiból például egyértelműen kitűnik, hogy a gyengébbik nem tagjai szinte minden olyat megtettek, amit a férfiak: feltüzelték a népet, üldözték az ellenséget és együtt vonultak a férfiakkal Londonba. „Nem riadtak vissza attól, ha botért kellett nyúlni: megverték vele elnyomóikat” – fejtegette Federico.

Lopás, rablás, a szomszédok megfélemlítése – csak néhány további vád azok közül, amiben nőket ítéltek el. A középkori nők a kortársak feljegyzéseiben azonban inkább háztartásvezetőként és családanyaként vannak jelen, a korabeli szövegekbe beivódott „szexista attitűdök” miatt a politikai szerepvállalásuk szinte egyáltalán nem jelenik meg. „Felbukkanásuk és jelentőségük a felkelésekben sokkal szembeötlőbb, ha a kutatók 'hallgatását' nézzük” – mondta el Federico.

John Ridgard szintén úgy látja, hogy a nők szerepével milyen kevés tanulmány foglalkozott eddig a témában. Pedig – mint az a kutatásából kiderült – egyedül Suffolk megyében hetven olyan felkelést regisztráltak, amelyben nők vettek részt. Igaz, kevés olyan lázadás ismert, ahol a nők vezető szerepet töltöttek be (4 százalék), többségük általában a „háttérben” meghúzódva fejezte ki nemtetszését a fennálló renddel szemben.

Mindenestre Anglia két leggyűlöltebb emberének – John Cavendish és Simon Sudbury – meggyilkolásában is aktív szerepet töltöttek be a szebbik nem tagjai. Cavendish vesztét például az okozta, hogy mielőtt el akart volna menekülni a „csőcselék” elől, hajóját – ki más, mint egy nő, nevezetesen Katherine Gamen – a parthoz kötötték, majd hasonlóan a lordkancellárhoz, őt is lefejezték.