2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Csatkai Endre

2012. április 30. 11:06

Darufalva, 1896. augusztus 13. – Sopron, 1970. március 12.

A Kossuth-díjas művészettörténész, Csatkai Endre a Nádasdy-kastélyáról is híres, ma már Ausztriához tartozó Darufalván (osztrák nevén: Drassburg) látta meg a napvilágot a Millennium évében. 1914-ben a világháború kitörése előtt tette le az érettségit a Soproni Evangélikus Líceumban, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán és Bécsben folytatta tanulmányait, ami tüdőbaja miatt igen hosszúra nyúlt, ám annak végeztével a doktori cím is a kezében volt.

Az 1920-as években átköltözött Kismartonra, s a Wolf Múzeum könyvtárának és gyűjteményének kezelésével foglalkozott. Emellett alkalmi munkákat is elvállalt, például a Haydn és Liszt emlékére készült kiállítást is részben ő rendezte. A zene mellett a művészet és a műemlék témakör is érdekelte, 1936-os Régi soproni házak, régi soproni családok és az 1938-ban kiadott az Idegenek a régi Sopronról című, jelentős terepmunkák után készült művei is ezt igazolják. A széles látókörű Csatkai a szappangyártásról és a harangöntésről is írt tanulmányokat.

Az Anschluss után menekülnie kellett Ausztriából, ám zsidó származása miatt Magyarországon sem sokáig élhetett szabadon, 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan félig megsüketülve tért vissza, egészségi állapota is igen leromlott.

Már 1937-től a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának tagja volt. 1945 után a Múzeum élére került, amely már 1947 nyarán megnyithatta kapuit a látogatók előtt. Korábbi tudományos eredményei alapján kapott megbízást a Sopron és környéke műemlékei című topográfia megírására, amely munkáért 1954-ben Dercsényi Dezsővel megosztott Kossuth-díjban részesült.

Az 1955-ben újrainduló Soproni Szemle feltámasztásában is múlhatatlan érdemei voltak, nem is beszélve arról, hogy a 150 fős szerkesztőgárda zöme az ő nevelői munkájának eredményeképpen lett a folyóirat munkatársa. Bár 1963-ban nyugdíjba vonult, 1970-es haláláig a lap főszerkesztője maradt. 1975-ben Sopron díszpolgárai közé választotta a művészettörténészt.

Főbb művei:

• Szépítő törekvések Sopron múltjában (Sopron, 1921)
• A soproni muzsika története (Sopron, 1925)
• A Soproni Zeneegyesület száz éves történetének vázlata (Sopron, 1929)
• Soproni ötvösök a XV.-XIX. században (Sopron, 1931)
• A soproni szappanosok és gyertyamártók története : a 150 éves „Első Soproni Szappan- és Gyertyagyár Kremser Károly” cég emlékfüzete (Sopron, 1941)
• A soproni harangöntés és tűzoltószerek gyártásának története : a "Seltenhofer Frigyes Fiai Magyar Királyi Udvari Szállítók Gyárvállalat" alapításának 125. évfordulójára (Sopron, 1942)
• Petőfi Sopronban (Sopron, 1948)
• A soproni képzőművészet története : 1848-1948. (Sopron, 1962)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár