Hamarabb kezdődhetett a megafauna összeomlása

2011. október 20. 21:56

Az 1970-es években felszínre hozott masztodon leletek újravizsgálása nyomán a kutatók arra következtetnek, hogy a csontfegyverek már a Clovis-kultúrát megelőzően is használatban voltak, valamint hogy az ormányosok vadászata a kihalásukért felelősnek tartott indián kultúra megjelenése előtt már jóval megkezdődött.

Korábban

A régészettudományban hosszú ideig az amerikai Clovis-kultúra vadászait tették felelőssé a megafauna utolsó fajainak, a gyapjas mamutok és más, nagyméretű emlősállatok kipusztításáért. Az elmúlt évek kutatásai nyomán többen viszont arra következtettek, hogy az ősi fajok kihalása már korábban megkezdődhetett. A vita most újra fellángolt: Michael R. Waters és kutatótársai ugyanis újravizsgálták az 1977-1979-es ásatásokon a Washington állambeli Manis feltáróhelyen talált masztodon csontot, amelybe egy csontfegyver éle fúródott be.

A DNS-vizsgálat és a radiokarbonos eljárás meglepő eredménnyel zárult, ugyanis a leletről kiderült, hogy 13800 évvel ezelőttre keltezhető, amelyből más leletekkel egyetemben következik, hogy a csonteszközökkel már a Clovis-civilizáció előtt is vadásztak, s az ormányosok vadászata legalább kétezer évvel az indián kultúra előtt megkezdődött; a kutatócsoport minderről a Science pénteki számában számolt be.

A Manis feltáróhelyen talált leletekből kiderült, hogy már nyolcszáz évvel a Clovis-kultúra előtt, 13 ezer éve mamutokra vadásztak Amerikában. Az ősi vadászok az ormányosok csontjából készítették fegyvereik hegyét. A pre-Clovis vadászatra a 14 ezer évesre becsült wisconsini Schaefer és Hebior feltáróhelyeken is találtak nyomokat. A két helyen ugyan kőeszközök is előkerültek, de ezeket nem lövedékek éleként használták.

Egyéb tafonómiai (a tafonómia a tetemek halál utáni sorsával foglalkozó régészeti segédtudomány) bizonyítékokra is bukkantak a Washington államban lévő Orcas szigeten található Ayer Pond feltáróhelyen. Ráadásul az Indiana és New York államok tavainak üledékében előforduló gombaspóráknak a csak a nagy testű növényevők székletében megtalálható Sporormiella fajtája arra utal, hogy a megafauna populációja a 14800 és 13700 évvel ezelőtti időszakban omolhatott össze. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az emberi jelenlét sokkal hosszabb időn át formálhatta az észak-amerikai megafaunát, mint azt korábban hitték.

A kőből készült fegyverhegyek hiánya és a csont fegyvercsúcsok bősége a feltáróhelyeken arra utalhat, hogy a pre-Clovis korszakban a vadászfegyverek nagy része csontból készülhetett. A csontfegyverek tartós és halálos tárgyak voltak, melyek használata folytatódott a Clovis-kultúra alatt és után is. Michael R. Waters és kutatótársai szerint a csontfegyverek feltalálása és elterjedése meggyorsíthatta a megafauna utolsó fajainak eltűnését.