Kognitív pszichológia és régészet

1941 novemberében két hajó süllyedt el Ausztrália partjainál: a német HSK Kormoran és az ausztrál HMAS Sydney. A Sydney elvesztése nemzeti tragédia volt az ausztráloknak, a fedélzetén lévő mind a 645 fő meghalt, de a német hajóról körülbelül 300 tengerésznek sikerült megmenekülnie.

A szigetország hatóságai mindent megtettek a roncs felkutatása érdekében, de a túlélő német tengerészek vallomása ellentmondásos volt: hetvenen megnevezték a helyszínt, de sok részletben nem egyezett meg a beszámolójuk. Mindebből az ausztrál hatóságok azt a következtetést vonták le, hogy a német túlélők hazudnak, ezért nem vették figyelembe vallomásaikat a hajó keresése során.

A kilencvenes években Kim Kirsner, a kognitív pszichológia kutatója a Nyugat-Ausztráliai Egyetemen a Sydney nyomába eredt; később csatlakozott hozzá kollégája, John Dunn is. A két kognitív pszichológus eltérően közelítette meg a németek visszaemlékezéseit, ugyanis feltételezték, hogy a németek igazat mondanak. A két kutató elemzései során visszanyúlt Sir Frederick Bartlett harmincas években elvégzett kísérleteihez, amelyek az emlékezet változását vizsgálták.

Bartlett kísérleti alanyainak egy indián mesét (A szellemek háborúja) mondott el. Ezt követően a brit tudós azt vizsgálta, hogy miképpen idézik fel a történetet napokkal, hetekkel és egy hónappal később. A kísérleti alanyok emlékeztek a történet lényegére, de később kiegészítették, vagy megváltoztatták a mesét.

A kísérlet tapasztalatai alapján Bartlett felállított egy elméletet, amely szerint az emberek sémákba (mentális keretekbe) rendezik az információkat; a séma rendszerezi és magába foglalja az egyén világról alkotott tudását. Amennyiben az új információ nem illeszkedik a sémába, akkor torzítás lép fel, melynek során az egyének megváltoztatnak, kihagynak, illetve betoldanak egyes elemeket a történetbe a kultúrájukkal és az egyéni tapasztalataikkal összhangban. Bartlett más kísérleteiben megállapította, hogy ugyanez a folyamat játszódik le, mikor az egyik ember a másiknak elmond egy történetet.

A két ausztrál pszichológus összevetette a kísérlet alanyainak visszaemlékezését a túlélő német tengerészek vallomásaival. Dunn és Kirsner statisztikát és grafikont készített a bartletti kísérlettel kapcsolatos emlékek változásairól és a német tengerészek verzióinak eltéréseiről. A két grafikon hasonlósága bebizonyította, hogy a németek nem hazudtak, csak eltérően emlékeztek a történtekre.

A két pszichológus a vallomásokat elemezte és összeegyeztette az Indiai-óceán térképével, ezután megjelöltek egy lehetséges süllyedési pontot. A kutatók vizsgálataik eredményét később továbbadták egy alapítványnak (Finding Sydney Foundation).

Négy évvel később egy hivatásos kincsvadász, David Mearns a saját módszerével megtalálta a Kormoran roncsát. A tényleges süllyedési hely csupán 2,7 tengeri mérföldre volt attól, amelyet a két pszichológus vizsgálatai alapján valószínűsített. Pár nappal később a Sydney maradványait is azonosították. Kirsner és Dunn módszeréről bebizonyosodott, hogy noha sosem alkalmazták gyakorlatban, az mégis helyes volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig