Az augusztusi puccsal ért véget a Szovjetunió

2011. augusztus 18. 11:00

Korábban

A Szovjetunió hattyúdala

Már a puccs napjaiban megindult a Szovjetunió széthullása: augusztus 20-án és 21-én a tallinni és a rigai parlament deklarálta Észtország, illetve Lettország függetlenségét, s e folyamatban szeptemberre a szovjet tagköztársaságok túlnyomó része kinyilvánította állami önállóságát. A Szovjetuniót 1991. december 8-án felváltotta a Független Államok Közössége (FÁK) elnevezésű laza konföderáció, amelyhez december 21-ig 11 volt tagköztársaság csatlakozott (Grúzia később lépett be, a baltiak pedig a teljes elkülönülés fenntartása mellett döntöttek). A már nem létező államalakulat, a Szovjetunió államfői tisztségéről Gorbacsov 1991. december 25-én lemondott.

Az augusztusi krízis nyomán tagpártjaival egyetemben bomlásnak indult a Szovjetunió Kommunista Pártja is. Gorbacsov 1991. augusztus 24-én lemondott főtitkári tisztségéről, augusztus 29-én pedig a szovjet Legfelsőbb Tanács felfüggesztette az SZKP tevékenységét az ország egész területén. Megkezdődött a pártszervek kitiltása a munkahelyekről, a pártvagyon állami kezelésbe vétele. Mindeközben a hatalmi-politikai-gazdasági jogosítványokat fokozatosan az egyes köztársaságok állami szervei vették át, párhuzamosan a szovjet össz-szövetségi szervek létalapjának, s maguknak e szerveknek a megszűnésével.

Az 1991. augusztusi moszkvai hatalomátvételi kísérlet annak a reformfolyamatnak kívánt gátat szabni, amely Mihail Gorbacsov hatalomra kerülésével 1985-ben indult. Miután a konzervatív törekvések nyílt vereséget szenvedtek, s győztek a Jelcin-vezette reformerek, nem lehetett már szó semmiféle SZKP-féle szocializmusról, illetve a párt által uralt Szovjetunióról.

Az önmagát túlélt rendszer végső soron megreformálhatatlannak bizonyult, viszont a reformok által elindított folyamatok visszafordítása is lehetetlenné vált: a peresztrojkán és glasznosztyon edződött tömeg ki mert menni az utcára, hangot mert adni azon szándékainak, hogy a fő hatalmi központtá vált Jelcin-féle oroszországi vezetéssel összefogva új, más irányt szabjon az események menetének. Paradox módon az elvetélt puccskísérlet még gyorsította is a szovjet államközösség szétesését, amivel formálisan is lezárult az 1917-ben indult történelmi periódus.