Magyar régészek tárták fel a khmer birodalom egykori fővárosát

2011. június 16. 17:53

Sikeres felmérő kutatásokat végeztek magyar régészek Koh Kerben, a khmer birodalom 10. századi fővárosában.

Korábban

Zelnik István, a Magyar Indokínai Társaság alapítója a kiemelkedő jelentőségű régészeti feltárás legújabb eredményei kapcsán tartott sajtótájékoztatón elmondta: a három és fél éve kezdődött projekttel Magyarország egyfajta kulturális örökségvédelmi és régészeti kalandba keveredett. A magyar szakemberek irányításával zajló, magyar finanszírozású (de állami forintok nélkül megvalósuló) program széles körű együttműködésen alapult, az APSARA (a Kambodzsai Műemlékvédelmi és Régészeti Hatóság) és az UNESCO égisze alatt 35 ország és 50 nemzetközi szervezet vett részt benne.

A Magyar Indokína Társaság és a Magyar Délkelet-Ázsiai Kutatóintézet közös vállalkozása három feladatot tűzött ki maga elé. Az elsődleges feltáró munkát követően a korábbi francia, ausztrál és japán kísérletek után egy átfogó adatbázist hoztak létre, amely az elkövetkezőkben egy digitális adatbázis alapjául szolgálhat – ezzel arra kaphatunk választ, hogy milyen építészeti és kulturális értékek rejlenek Koh Ker hajdani templomváros romjai között. A kambodzsai ásatáson összesen tizennégy régészeti szelvényt nyitottak meg és tártak fel, helyenként másfél méteres mélységben, mintegy 45 négyzetméteren. A khmer és magyar régészeknek így sikerült elérni a Koh Kerben található Prasat Kra Chap nevű épületcsoport eredeti járószintjeit, valamint az egyes, eddig még nem ismert épületrészeit is körülhatárolták. A régészek a Prasat külső kerítőfalánál is ástak kutatóárkokat.

Zelnik István elárulta, hogy a munka során tizenöt kiemelkedő épületegyüttes feldolgozására került sor. Az épületek a terület központi magját alkották, a szentélyben például a királyi papság és az uralkodócsalád részvételével folyt szertartás. Megtalálták Délkelet-Ázsia legnagyobb kőpiramisát is, a 35 méter magas, a Siva-kultusz egyik emblematikus épületét, amelyen egy 8-10 méter magas fallosz-szimbólum állhatott; ez végül nem került elő, minden valószínűség szerint Burmában lehet. Zelnik István felhívta rá a figyelmet, hogy a régészeti 'nagyhatalmakkal' ellentétben a magyar régészek azonnal közreadták eredményeiket, amelyekről már egy rövid kiadvány is készült, a Koh Ker-i művészeti album pedig jövő tavasszal jelenhet meg.

A régészek 73, szankszrit és ókhmer nyelvű kőtáblát is találtak, ezek tudományos jellegű feldolgozása helyben történt. Martoni András helyi szakértők bevonásával az egykori birodalmi központ helyén álló faluban végzett szociális, társadalmi és gazdasági jellegű kutatásokat, amiről már egy tanulmány is napvilágot látott. A kutatók célba vették Koh Ker még szinte érintetlen flórájának és faunájának feltérképezését, de mivel a terület csak részben aknamentesített, ezt végül nem sikerült befejezni. A magyarok által vezetett kutatások feltehetően novemberben további felmérésekkel folytatódnak, januárban pedig megkezdődhetnek a helyiekkel együtt végzett feltáró munkák. Zelnik István a lehetséges célok között említette egy önálló trópusi múzeum felállítását.

A feltárás első lépéseként terepbejárást végeztek a szakemberek, és a felszínről összegyűjtötték a fellelhető cseréptöredékeket, amelyek az elsődleges vizsgálatok alapján a 10-11., illetve 12-13. századra tehető használati tárgyakból származtak. A khmer-magyar közös kutatócsapatnak sikerült régészeti bizonyítékokat találni arra, hogy az épületcsoportot belülről kifelé építhették, illetve hogy a Prasat egy természetes dombon épült, a környezet szintviszonyait pedig ehhez képest később alakították ki. A leleteket az APSARA Siem Reap-i bázisára szállították, ahol megkezdték a feldolgozásukat. A Koh Kerben feltárt tárgytöredékek egy részén Magyarországon hajtottak végre anyagvizsgálatot. A Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékén dr. Sipos György vezetésével végzett, ún. termolumineszcens eljárás során meg tudják határozni a tárgy készítésének idejét néhány évtizedes pontossággal. A cseréptöredékek tudományos feldolgozás céljából később visszakerülnek Kambodzsába.

A feltárás második szakaszában sikerült az épületcsoportok építési fázisait meghatározni, illetve három, a Prasathoz kapcsolódó mesterséges tó nyomait feltárni. (korábban csak egyről tudtak) A kutatók az egyik tó feletti magaslaton újabb, eddig ismeretlen épület nyomaira bukkantak, amelynek szondázása során nagyszámú, reprezentatív leletanyag: Kínából importált porcelán tárgyak és jó minőségű kerámia töredékek kerültek elő. Belényesy Károly régész a sajtótájékoztatón elmondta, ennek jelentősége abban áll, hogy a leletekből kronológiai következtetéseket tudnak levonni. Koh Ker ugyan csak rövid ideig volt királyi főváros, de utána sem veszítette el regionális jelentőségét – emlékeztetett a szakember. A területen számos épített emlék található, s igazi kincsesbányát jelent a történészek, művészettörténészek és régészek számára.

Zelnik István a feltárás legfontosabb eredményeit összefoglalva elmondta: a kutatócsapatnak sikerült egy új épületrészt feltárnia, a korábban már azonosított, kikövezett mesterséges medence mellett további kettőt találtak, valamint számos jó állapotú, cserép- és kerámiafragmentum, illetve szobortöredék került elő. Az igazgató szerint ugyan a khmer templomokétól eltérő tájolású rom csak közepes nagyságú, de jelentősége ettől függetlenül megkérdőjelezhetetlen.

A kőtáblákról szólva Zelnik István rámutatott: ezek a legfontosabb forrásnak számítanak, mivel szinte csak – jórészt a követjárásokból származó – kínai források állnak rendelkezésünkre. A kőtáblák legfőképp a templom mindennapjaiba engednek betekintést, de az alapításra vonatkozó információk további részletekkel gazdagíthatják a korszakkal és a régióval kapcsolatos felettébb hiányos tudásunkat.

A 19. század francia felfedezői (Etienne Aymonier, Lunet de Lajonquière) először az Angkori Birodalom központjától légvonalban közel 100 kilométerre, a nehezen áthatolható dzsungel mélyén, a közelben élő parasztok segítségével bukkantak az elhagyatottságában is lenyűgöző romvárosra. Az első nagyszabású szoborgyűjtő expedíciók már az 1880-as években vállalták a szállítás nehézségeit, hogy a kimeríthetetlen gazdagságú angkori magterülettől távoli Koh Kerből is Párizsba szállítsanak néhány csodálatos faragványt. A 20. század első harmadában a művészettörténészek a hatalmas méretű, robosztus, ám mégis gyermeki bájjal mintázott szobrokról az angkori civilizáció önálló stíluskorszakát nevezték el. A 20. század elején a Francia Távol-Keleti Kutatóintézet (EFEO) méltán világhírű kutatója, George Cœdès a kőfeliratok alapján megállapította, hogy Koh Ker a 10. század elején, IV. Dzsajavarman uralkodása idején (928-940/941) az egész birodalom központja volt.

A 20. század végén, Angkor 1992-ben bekövetkezett világörökségi felvételét követően létrehozott kambodzsai műemlékvédelmi hatóság ernyője alatt újjáéledtek a kutatások Koh Kerben is, a franciák mellett pedig új nemzetek, elsősorban japán és ausztrál kutatók kapcsolódtak be. A 21. század elejére nyilvánvalóvá vált, hogy Koh Ker nem egy rövid történelmi pillanat eredménye csupán. Mára az aknák miatt földön változatlanul nehezen megközelíthető, de korszerű távérzékelési eszközökkel, műhold és légi felvételekkel szabadabban kutatható terület kitágult.

Kohker 2004-ben a kambodzsai kormány által világörökségi nevezésre kijelölt helyszínek közé került, s a feltételezett történelmi romok területét 81 négyzetkilométerre növelték. 2008 óta az APSARA és a budapesti székhelyű Angkor Alapítvány (RAF) francia, japán, ausztrál és belga partnereivel közösen átfogó rendezési terv, s az ahhoz kapcsolódó világörökségi nevezési dokumentáció összeállításába kezdett. Ezzel párhuzamosan a kambodzsai szakemberek számára képzési programok kidolgozásán és a projekt minden adatát magába foglaló, a kambodzsai partnerek számára tovább építhető adatbázis létrehozásán dolgozik.