Botrányos emberkísérletek az Egyesült Államokból

A héten összeülő, s ajánlásait várhatóan októberben Barack Obama amerikai elnök asztalára helyező bioetikai bizottság ülését a tavaly kipattant botrány sürgette meg, amikor kiderült, hogy amerikai orvosok 65 évvel ezelőtt szifilisszel fertőztek meg guatemalai foglyokat. Az amerikai tisztviselők azóta azt is elismerték, hogy hasonló kísérletek az Egyesült Államok területén is folytak, sőt, ezekben az esetekben gyakran teljesen egészséges embereket vontak be a programokba.

„Ha valakit megfertőznek, azzal a szakma egyik fontos etikai normáját szegik meg” – mondta el Arthur Caplan, a Pennsylvania Egyetem Bioetikai Központjának igazgatója. A negyvenes-hatvanas években folyó kutatások némelyikéről egyáltalán nem számoltak be az országos médiában. Sokukról ugyan jelentek meg tudósítások, de inkább az új gyógymódokra fókuszáltak, s kínosan hallgattak arról, miken kellett átmenniük a nem egyszer maradandó agyi károsodást elszenvedő tesztalanyoknak.

Akkoriban az orvosi kísérletekhez is máshogyan viszonyultak az emberek: befolyásos orvosok úgy gondolták, hogy jogosan végezhetnek teszteket a társadalom jogfosztott tagjain, például foglyok, mentális betegek, valamint szegény sorsú színesbőrűek esetében – ugyanúgy, ahogyan azt a náci orvosok tették a zsidókkal. „Volt egy olyan érzés az emberekben, hogy a nemzetért meg kell hozni bizonyos áldozatokat” – magyarázta Laura Stark, a Wesleyan Egyetem segédprofesszora.

A szövetségi szinten támogatott projekt 1942-ben vette kezdetét, amikor michigani férfi betegekbe influenzia vakcinát fecskendeztek. A programot Jonas Salk vezette, akinek nevéhez a polio-vakcina kifejesztése fűződik. Az újságok „gyenge és szenilis” betegekről számoltak be, de később inkább a kutatások eredményeire helyezték a hangsúlyt.

Szintén szövetségi pénzből valósulhatott meg a W. Paul Havens Jr. által irányított projekt, amelynek során hepatitisznek tették ki a betegeket. A negyvenes években a New York Állami Szakképző Intézetben a gyomorhurut terjedését vizsgálták; a kísérletbe bevont embereknek le kellett nyelniük a baktériumot, ami után arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy így sokkal jobban terjed a vírus.

A Minnesotai Egyetemen tizenegy önkéntest fertőztek meg maláriával, majd öt napon át éheztették őket. Az egyik vezető Ancel Keys volt, aki ezek alapján állapította meg a hadsereg számára a nem romlandó, azonnal fogyasztható élelmiszerekből álló ún. K-adagot. 1957-ben az ázsiai influenza kellős közepén a kutatók a jessupi (Maryland) börtön 23 fogvatartottjának szervezetébe az orron át juttatták a vírust. Az ötvenes években pedig a nemi szerveiken keresztül, tripperrel fertőzték meg a férfiakat – mivel azonban ez nem szexuális aktus által történt, a kutatók nem tudtak érdemi információt nyerni a kutatásból.

A kísérletekben résztvevő személyeket ugyan önkéntesként tartják számon, a történészek és etikusok kétlik, hogy a betegek tudták volna, mi is vár rájuk valóban. A rabokat már régen is gyakran feláldozták a tudomány oltárán: 1915-ben Joseph Goldberger mississippi foglyokat toborzott, hogy speciális diétán tartsa őket, s ezáltal bebizonyítsa: a pellagrát az elégtelen táplálkozás okozza.

A rabokon végzett kísérletek ritkaságszámba mentek a huszadik század első évtizedeiben, a második világháború idején azonban újra divatba jött a hadicélokra való felhasználásuk. Az egyik illinoisi büntetőintézetben például malária elleni gyógyszereket teszteltek a foglyokon, aminek célja a csendes-óceáni hadszíntéren harcoló amerikai katonák segítése volt.

A náci haláltáborokban végzett orvosi kutatásokra adott válaszul 1947-ben Nürnbergi Kód néven nemzetközi egyezményben próbálták megakadályozni az emberek orvosi kísérletekre való felhasználását. Az amerikai kutatók ezt folyamatosan figyelmen kívül hagyták, mondván, az egyezmény csupán a náci bűntettekre vonatkozik. A virágzásnak induló egészségügyi ipar hatalmas emberanyagot kívánt, s ennek megfelelően a hatvanas években minden második állam engedélyezte, hogy börtöneiben kísérleteket végezhessenek a rabokon.

A hatvanas években két kísérlet egy csapásra megváltoztatta a közvélemény magatartását a vitatott orvosi kísérletekkel kapcsolatban. 1963-ben 19 betegnek adtak be – egyébként ártalmatlan – ráksejteket, amivel azt akarták megfigyelni, hogyan reagál rá az emberi szervezet. Egy jogász, bizonyos William Hyman fellépésének nyomán az állam nyomozásba fogott, mire a kórház meghátrált, s kijelentette: minden ilyen célú vizsgálathoz a beteg előzetes, írásos hozzájárulása kell. A közeli Staten Island-en 1963 és 1966 között mentális gondokkal küszködő gyermekek szájon át és injekción keresztül kaptak hepatitiszt, amivel a gamma globulin hatékonyságát próbálták tesztelni. Ez és az 1972-es tuskegee-i eset is óriási felháborodást váltott ki, az újságok nagy terjedelemben számoltak a botrányos, etikátlan kísérletekről.

A hetvenes években már a rabokon végzett kísérletek is komoly aggodalommal töltötték el a közvéleményt. Gyógyszeripari tisztviselők egy 1973-as kongresszusi meghallgatáson elismerték, hogy azért használtak fel foglyokat a kísérletekhez, mivel olcsóbbaknak számítottak, mint a csimpánzok. A kormány erre reformokkal felelt: az Amerikai Börtönök Hivatala például kitiltotta a gyógyszercégeket és más hivatalokat a szövetségi börtönökből.

Így történhetett meg, hogy a kutatók tekintete egyre inkább a kevésbé szabályozott külföldi terepre szegeződött. 1946-48-ban Guatemala egyik kórházában a penicillin tesztelésére szifilisszel fertőzték meg a betegeket; a kísérlet semmilyen eredményt nem hozott, a kudarccal záruló programot évtizedes hallgatás övezte. A betegeknek természetesen fogalmuk sem volt arról, mi történik, így áldásukat sem tudták adni a kísérletekre. „Ez még abban a korban is rendkívül etikátlannak számított” – mondta el Stark.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Római Birodalom

• Egész életében a Római Birodalom feltámasztásáért küzdött I. Justinianus
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust
• Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
• Végül bizánci provinciává süllyedt a vandálok rettegett afrikai királysága
• A római nép rajongott érte, a filozófusok megvetették a véres gladiátorjátékokat
• Évtizedek óta zajlik Komáromban a római katonai és polgárváros feltárása
• Az erényes római nő megtestesítőjeként tekintettek Corneliára, a Gracchusok anyjára
• Pokoli kínokat szenvedhettek el a Vezúv lábánál élő Pompeii lakói