2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Hárommellű nők a bronzkorból

2011. február 23. 10:34 Szabó Géza

Bonyhád határában az elmúlt két évben egy biogáz erőmű építése során a bronzkori Mészbetétes edények népe kultúrájának temetője került elő. A 800 éven át használt temetkezési helyen talált, több mellű nőket ábrázoló kerámiák rituális célokat is szolgáltak.

A minden korábbinál nagyobb és gazdagabb lelőhely abban is kivételesnek tekinthető, hogy a kora bronzkor végétől a csontvázas sírokat követően a késő bronzkor kezdetéig folyamatosan temetkeztek ide. Így ez a lelőhely különösen jó lehetőséget nyújt a 4200-3400 évvel ezelőtti, mintegy 800 évet átölelő időszak temetkezési szokásainak és az edények formájában, díszítésében is megmutatkozó változásainak követésére.

A legújabb ásatási megfigyelések arra utalnak, hogy a Mészbetétes edények népe kultúrájának eredete végső soron közvetlenül a keleti eredetű, állattartó Zsinegdíszes kultúrához köthető. A zsinegdíszesek háton fekvő, felhúzott, oldalra fordított lábú halottai a C14-es vizsgálati adatok alapján i.e. 2900-2200 között a Dnyepertől Lengyelországon és Északkelet-Európán, Német- és Csehországon át Ausztria és Svájc területén ismertek. A nagy expanziós erővel rendelkező, korai időszakában egységes kultúrát i.e. 2400 körül helyi csoportok váltották fel, melyek egyikeként alakult ki a Litzenkerámia kultúrája. A korai bronzkor harmadik időszaka elején a Dunántúlt elfoglaló népesség az edényeibe benyomott addig üres mintákat helyi hatásokra elkezdte fehér mészbetéttel kitölteni, s ez a továbbiakban edényművessége meghatározó eleme lett.

A bonyhádi lelőhelyen jól követhető, hogy a kezdetben csontvázasan temetkező közösség a hamvasztásos sírok megjelenésétől kezdve az edényeken lévő bemélyedések kitöltésére egyre gyakrabban használta a mészbetétet. A kultúrának nevet adó, az edényeiken látható gazdag, változatos, egyes esetekben csonthamut is tartalmazó mészbetétnek eddig főként csak az összetételét elemezték, a motívumokban mindössze változatos díszítőelemet látva fel sem merült az esetleges jelentéstartalom vizsgálata. Pedig a régészeti megfigyelések és az embertani adatok együttesen arra utalnak, hogy miként a viseletből megmaradt bronzékszerek egyértelműen jelzik a halott nemét, az edénymellékletek összetétele és díszítése is összefügg az elhunyt személyével.

Az ivókürtök a még táplálásra szoruló gyermekek sírjait, hiányuk pedig a már nagyobb gyermekek nyughelyét jelzik. A sírokban talált több mint száz edényformán látható közel félezer eltérő típusú, kétezernél is több motívumot a hamvak antropológus által meghatározott neme szerint csoportosítva azonnal kirajzolódott egy kör, amely következetesen a férfi, illetve a női sírokhoz kapcsolódott. Az adatokat más temetők anyagán is ellenőrizve egyértelművé vált: a nemek és a becsült elhalálozási korok alapján a Mészbetétes edények népe kultúrájának északi és déli területein a sírmellékletekben az edények méretében, formájában és díszítésében egyértelműen összefüggés mutatható ki.

A motívumok elhelyezése az edényeken megfelel a testtájak szerinti elrendezésnek, azaz jelzéssel bírnak a halott neméről. Ez azt jelenti, hogy az urnák például magát a halottat ábrázolják, a mészbetétes motívumok révén pontosan megjelölve, hogy férfi, vagy nő volt-e az elhunyt személy. Az is érthetővé vált, hogy miért éppen a csontvázas rítusról a hamvasztásra áttérés időszakában terjedt el széles körben a mészbetét alkalmazása, hiszen így próbálták kitölteni azt az űrt, amit a tűzben testestül, ruhástul megsemmisült elhunyt miatt éreztek, így üzentek a közösségnek és a világnak (és évezredek múltán nekünk is): ki volt az elhunyt, mely közösséghez, régészeti kultúrához tartozott. Ezek az új felismerések egyben meghatározzák a kutatás következő feladatát is: vajon a mészbetét összetételében gyakran megfigyelhető égett csontdarabok nem a halott hamvaiból származnak-e – nemcsak formájában, hanem lelkében is megjelenítve a halottat a sírokba helyezett edények testén?

Érdekes összefüggésekre világít rá az egyik legegyértelműbb és leggyakoribb motívum: a női sírok edényein látható mell- és a melldísz jelzése is. Első pillanatra meghökkentő volt, amikor az urnák egy részén a megszokottól eltérően három, vagy néha még több jel is utalt mellekre. Ezzel természetesen nem a bronzkori nők külön típusára utaltak, hanem a bőséget, a termékenységet jelezték ilyen módon. Addig amíg a földművelő népeknél az elvetett és kikelő mag misztériuma, a termékenység az őskori nagy fenekű idolokban testesült meg, az állattartó népeknél már a rézkori korongokon is megfigyelhető módon a harmadik mell ábrázolásával inkább az újszülött felnevelésében fontos emlők szerepét emelték ki. Így került az állattartó Mészbetétes edények népe női halottainak edényeire olykor az átlagos kettőnél több mell ábrázolása.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár