Megmérték Stonehenge akusztikáját

2010. augusztus 31. 13:13 New Scientist

Két kutató Stonehenge kősziklái között járva léggömböket pukkasztott ki, amellyel azt próbálták megvizsgálni, milyen hangok keletkezhettek a rituálék során a titokzatos építményen belül.

Korábban

A kísérletet Bruno Fazenda, a Salfordi, és Rupert Till, a Huddersfieldi Egyetem kutatója végezte, az eredményt egy grafikonon rögzítették. A legmagasabb érték azt a hangot mutatja, amely a léggömbtől a néhány méterre elhelyezkedő mikrofonig terjedt, a kisebb számok pedig azt jelzik, hogy miként ütköztek a hangok a kövekbe.

Ezek az impulzusok a köveken levő „akusztikus ujjlenyomatokat” ábrázolják; ezekből a hangokból és zenékből laboratóriumokban virtuális fordításokat lehet készíteni, amely olyan, mintha a kőoszlopok között hangzottak volna el. Ehhez csupán egy visszhang nélküli felvételre van szükségünk, s egy olyan környezetre – ilyen például a levegő, vagy az olyan speciális szobák, mint amely például Salfordban került kialakításra –, amely ezt biztosítja. Ennek a felvételnek a visszavert hangokkal való kombinációját egy matematikai eljárással, a konvolúcióval lehet kiszámítani.

A léggömbök kipukkasztása nem a legjobb módja az impulzusok felmérésére, de ennél szofisztikáltabb eszköz nem áll rendelkezésre Stonehenge-nél. A washingtoni Maryhill városában látható élethű változatnál Fazenda és Till speciális tesztek és hangosbeszélők segítségével sokkal pontosabb eredményekre jutottak, többek között azért, mivel Stonehenge-től eltérően a másolatból nem hiányoznak darabok – így a visszhangzás hosszabb lett, s még az utolsó dobütés után is tovább volt hallható.