Paranoia, propaganda és a francia ellenállás svájci ügye

1943 tavaszán, röviddel azelőtt, hogy a nácik elfogták és kivégezték a francia ellenállás vezetőjét, Jean Moulint, a mozgalom legfelső köreit árulás vádjai osztották meg. Az incidensnek semmi köze nem volt a megszállókhoz: Moulin azzal vádolta Henri Frenay ellenállási mozgalmát, a Combatet, hogy pénzért az amerikai hírszerzésnek dolgozik, akik ezzel De Gaulle félreállítását, és egy jobban befolyásolható tábornokra cserélését akarták elérni. Moulin szerint ez árulás volt, ám Frenay őt vádolta hasonlóval, mert nem működött közre az alku létrejöttében.

A történészek és a francia közvélemény az elmúlt 65 év során mind elfogadták ezt az elméletet, azaz hogy az Egyesült Államok így szeretett volna befolyást szerezni az ellenállás fölött. Egy új könyv azonban szembeszáll az elmélettel: Robert Belot és Gilbert Karpman történészek szerint a valóság sokkal összetettebb volt, továbbá Frenay és Moulin vitáját a gaullizmus Amerika-ellenes propagandája nagyította fel, és ez a felelős egyikük démonizálásáért, és a másik felmagasztalásáért is.

A rövid, ám annál komolyabb epizód akkor kezdődött, amikor Pierre de Bénouville, a Combat egyik tagja arról értesült, hogy a CIA elődjének is számító OSS több millió dollárt fizetne a francia ellenállásnak a megszállt országgal kapcsolatos információkért. A pénzt Svájcon keresztül kapták volna meg - a tranzakció ezért igen hamar svájci ügy (l’affaire suisse) néven vált közismertté.

A Combat a könyv szerint csak praktikus okokból ment bele az alkuba: pénzre volt szükségük. A mozgalomnak ugyanis hatalmas és komoly célkitűzései voltak, ám 1943-ban, amikor több ezer francia fiatal menekült a hegyekbe, és csatlakozott hozzájuk, igazi logisztikai rémálomra ébredtek. Sok pénzre volt szükségük, aminek beszerzését és szétosztását Jean Moulin felügyelte. A vezető körökben erről folyamatos viták dúltak, hiszen a valós készletek és igények közötti szakadékot a taktikai és stratégiai elképzelések közti összetűzések is mélyítették. Az amerikaiak ajánlata azonban kedvező fogadtatásra talált, és Frenay nyitott volt az ötletre.

Frenay a tárgyalások minden részletéről gondosan tájékoztatott mindenkit, és a könyv szerint ez bosszantotta fel Moulint, aki nem tűrte, hogy rajta és De Gaulle-on kívül más is megerősödjön a szervezetben, és mindenképp le akarta törni állítólagos riválisát a mozgalomban. Emellett az amerikaiak sem manipuláltak senkit: a dokumentumok szerint fel sem merült, hogy a mozgalom és Frenay támogatásával leváltassák a számukra egyébként ténylegesen ellenszenves De Gaulle-t.

Az ügyet hallomásokból szerzett értesülések, paranoid elképzelések, és az amerikai hírszerzés megbízhatatlanságától, kétarcúságától, és kegyetlenségétől való félelmek hatották át, amik mindenkire negatívan hatottak. A szerzők szerint érthető Moulin helyzete is, akinek nem csak az egyre népesebb mozgalmat kellett vezetnie, de a Szabad Francia Hírszerzés nyíltan ellenséges vezetőivel szemben is helyt kellett állnia, nem is beszélve a németek elleni állandó küzdelemről. A helyzet végül megegyezéssel zárult: Frenay elhajózott, míg az amerikai pénzt Moulin kezelte.

1943-ban aztán Moulint titokzatos körülmények között letartóztatták - a szerzők szerint ez a Szabad Francia Hírszerzés „érdeme”, akik bemártották őt a Gestapónál. Ez utóbbi azonban Belot szerint is csak következtetés, amire csak közvetett bizonyítékokkal rendelkezünk.

Robert Belot, Gilbert Karpman: L’AFFAIRE SUISSE. La Résistance a-t-elle trahi de Gaulle? 400pp. Armand Colin. 23.40 euro

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?