A berlini fal lebontása sokkolta az NSZK hírszerzését

Az NSZK kémei sokszor szinte semmit sem tudtak arról, hogy mi történik keleten, és megbízható forrásaik ellenére sem számoltak azzal, hogy a berlini fal leomolhat - derül ki az egykori nyugatnémet hírszerzés pár napja közzétett, korábban szigorúan titkosan kezelt aktáiból.

Eladták volna a Stasit a KGB-nek

A nyugatnémet hírszerzés, a Bundesnachrichtendienst (BND) elsőként tudósított a keletnémet pártfőtitkár meneküléséről: 1989. november 7-én, a berlini fal lebontása előtt alig két nappal arról tájékoztatták a kancelláriát, hogy a korábban már lemondatott pártvezér 6-án a Saar-vidékre utazott, majd orvosi kezelésre Svájcba látogatott. Ebben azonban tévedtek: Honecker akkor Berlin közeli otthonában volt. Ez azonban csupán egy félrehallott, vagy épp félreértett információ volt a sok közül, amiket a BND ügynökei begyűjtöttek. 1989 szeptemberében Honecker haláláról számoltak be: az információ az amerikaiaktól származott, és bár azt a Bild című lap is leközölte, a BND mindezt annak ellenére vette komolyan, hogy egyes elemzőik aggályokat fogalmaztak meg vele szemben



Mindezek alapján merült fel a kérdés: a kémszervezet mennyire lehetett hatásos a keletnémet területeken? Bár a szervezetnek az 1989-es eseményekről készített aktáinak legtöbbje a mai napig szigorúan titkosnak számít, a koblenzi levéltárban most több ezer oldalnyi dokumentum vált kutathatóvá. Az iratok bepillantást biztosítanak abba, hogy nyugaton mennyit tudhattak a keletnémet Néphadseregről, a kommunista párt hangulatáról, vagy épp a politbüróban uralkodó hangulatról.

Nagyon sok akta szól Hans Modrow-ról, későbbi miniszterelnökről, aki ma a német baloldal egyik prominens alakja. A vele kapcsolatos információk azonban igencsak ellentmondásosak: Modrow az egyik akta szerint Mihail Gorbacsovval folytatott megbeszélésein felajánlotta a Stasit a Szovjetuniónak. Ennek fejében a szovjetek vették volna át a szervezet irányítását és fizetését, és a 260 ezer alkalmazott a KGB felügyelete alá került volna.



A BND szerint Gorbacsov élénken érdeklődött az ötlet iránt, mert a szervezetnek nagyon sok ügynöke volt beépítve a nyugati országokban is, emellett sok szempontból még a szovjeteknél is hatékonyabbak voltak. Modrow a Spiegel kérdésére most azonban cáfolta mindezt: szerinte a BND információja aljas hazugság. A szervezet egykori alkalmazottjai azonban ezt tovább finomítják: a KGB nem kevés Stasi alkalmazottal lett gazdagabb a megbeszélés után.

Az aktákból az is kiderül hogy Gorbacsov már 1988-ban kivonta volna a szovjet csapatokat Kelet-Németországból, ám Honecker tiltakozott az ötlet ellen. A két vezető közti ellenségeskedés miatt a szovjet főtitkár sztoikusan közölte: szerinte minden ország maga felelős a belbiztonságáért.

Kémek és ügynökök

A dokumentumok bemutatják, hogy a BND ügynökei sokszor csak azt mondták, amit vezetőik hallani akartak, és a valós politikai helyzetről, vagy közhangulatról fogalmuk sem volt. Ehhez ugyanis jóval több ügynökre, lehallgatásra, vagy speciális megfigyelési módszerre lett volna szükség. Volt olyan is, hogy hibás információkból nyerték később valós következtetéseket: 1989-ben például másfélmillió keletnémet bevándorlási kérelemről számoltak be, amely egy komoly emigrációs hullámot jelentett volna. A bevándorlók száma később valóban megnőtt, ám tegyük hozzá: ilyen kérvényt korábban csupán 113500-an adtak be.

Az áttörést a magyar határnyitás hozta meg: a BND szerint az emberek lelkesek voltak, és szerettek volna minél többen részt venni a változásban. Bár az információ hitelesnek számít, ezen konklúzió levonásához nem kellett hírszerzőnek lenni.



A BND csúnyán alábecsülte a polgárjogi mozgalmak erejét is, és mindvégig azt hitték, hogy a Stasi mindent irányítása alatt tart. A telefon- és távközlési vonalak lehallgatása alapján a titkosszolgák sosem hitték volna, hogy a keletnémet vezetés feladja hatalmát. Ez részben annak is köszönhető, hogy mára már biztos: ügynökeik legtöbbje egyszerre dolgozott a Stasinak is, és látta el a nyugatnémet hírszerzést az ott kiszivárogtatott álinformációkkal.

Schabowski váratlan lépése, illetve a keletnémet pártvezetésben tapasztalható bizonytalanság azt is megvilágítja, hogy bár a BND sokat tudhatott a Néphadsereg, és a közszféra hangulatáról, a magasabb pártvezetésbe és a politbüróba sosem tudtak beférkőzni, és az ott születő alkukról vagy háttér-információkról sejtelmük sem volt. Ezt ál- és teljesen hamis információk tömkelegével leplezték el, amelyeknek az esetek 99%-ában köze sem volt a valósághoz.

A BND így későbbi állításai ellenére teljesen kimaradt a rendszerváltásból: a kulcseseményekről semmit nem tudtak, és jellemző, hogy a cég elnöke a fal lebontásáról is csak a tévéből, egy washingtoni utazás során értesült. Ekkor felhívta kollégái, akik úgyszintén a tévéből tudták meg mi történik Berlin szívében.