Újraegyesítik a történelmet

1936 igencsak fontos év volt az emberi múlt megértésének folyamatában: V. Gordon Childe ausztrál régész ebben az évben jelentette meg Az ember önmaga alkotója című munkáját, amely minden idők egyik legolvasottabb régészeti alapmunkája lett. Szintén ebben az évben jelentette meg R.G. Collingwood a The Idea of History című munkáját, amely a másik tudományág egyik mérföldkövévé vált.

A könyvek azonban bár tartalmukban és metodikájukban egész más történelemszemléletet alapoznak meg, egy dolog mégis közös bennük: szerzőik az írott történelem előtti korok integrálásával egyszer és mindenkorra egyesítették volna az akkorra már külön utat járó történelmet és régészetet. Erre azonban még most, a könyvek megjelenése után hetven évvel sem került sor. Szükségszerű-e hát, hogy még mindig itt tartsunk - veti fel a kérdést a brit akadémikus, aki szerint egyre többen kérdőjelezik meg a tudományágak ezen mesterséges szétválasztását. Szerinte nincs több érv a külön járt utakra, és csak egy lehetőség adódik: itt az ideje a történelem és régészet újbóli egyesítésének!

Szerinte ennek során persze hatalmas felháborodással, és tudományos tiltakozással kell majd számolni, és a kutatók többsége foggal körömmel védelmezi majd saját szakterületét, mondván egy történésznek mi köze lehet a régészethez, és viszont? Ezen szétválasztás azonban csak egy mesterséges döntés eredménye volt, így hamarosan talán univerzálisabban feldolgozhatóvá és befogadhatóvá válik az emberiség történelme, és egyben a kutató szerint mindez a következő évtized legkomolyabb tudományos átalakítása lehetne majd.

A probléma azonban nem számít újdonságnak: Childe és Collingwoode a 19. század közepén kialakult meghasonlás után reformálták volna meg a történetírást és régészetet. A nyugati történetírás ugyanis évszázadokon át abban a biztos tudatban dolgozott, hogy az emberiség történelme nem régibb, mint ami a Bibliában le van írva. Darwin, Lyell és Lubbock munkássága azonban véget vetett ezen elképzelésnek, és a prehisztorikum fogalmának megjelenése új kérdéssel szembesítette a szakembereket: mikor is kezdődhetett a történelem? Erre a meghatározásra azért is szükség volt, hiszen mindenképp kellett egy időpont, amikortól az események a történeti diskurzus tárgyai lehettek, és minden ennél korábbi esemény a prehisztorikum, azaz a fiatal tudományág, a régészet keretébe tartozott.

Az idő forradalma (time revolution), és a mély idő (deep time) kapcsán kibontakozott vita alapjaiban reformálta meg a nyugati történetírást, hiszen míg egyesek az új időszakot is szervesen integrálták volna a történettudományba, mások kategorikusan elzárkóztak ezektől: ezen folyamat a mai napig visszakereshető a 19-20. század fordulóján megjelentetett angolszász történelemkönyvekben. Az ellenállók egy részét keresztény hevület hajtotta, a többség azonban inkább tartott attól, hogy a történelem nem terjedhet ki „a társadalom nélküli primitívek történetére”. Sokan tartottak a bizonytalan dátumok történelembe emelésétől, és attól, hogy „a dokumentumok nélküli történelem igazából nem történelem” (Charles Langlois és Charles Seignobos).

A vita, amelynek történetét még csak most dolgozzák fel, alapjaiban határozta meg az angolszász oktatási rendszer irányvonalait, és az egyetemek kutatási terveit: az 1880-1920-as évek között ennek hatására szervesen választották el az írásos bizonyítékokkal dokumentálható, és a csak régészetileg igazolható „bizonytalan” történelmet.

Ezen légkörben jelent meg Childe könyve, aki a történészeket saját fegyverükkel győzte le: az emberiség történetét reformációkkal, reneszánszokkal és forradalmakkal keretező múltértelmezést visszavetítette a múlt korábban ismeretlen mélységeibe is. Az érvelés egyértelműnek tűnik: ha az emberiség történelme a forradalmak története, akkor nem volt ez más a városiasodás kezdetén sem, amely egyben azt is jelenti, hogy a történelem folyamatosan hasonló gyors kataklizmákon keresztül formálódik. Ha azonban a hasonló forradalmak már az írásbeliség előtt is léteztek, ez a végső érvet is elveszi azoktól, akik a prehisztorikumot nem tekintik a történelem szerves részének, és csupán a régészet felségterületét látják ebben az időszakban.

Childe elmélete villámgyorsan terjedt el, és jutott el alig két évtized alatt minden tankönyvbe. Az alapdilemma azonban megmaradt: mennyiben tekinthetjük a történelemnek az írott korszak előtti időket? Ezen a ponton értelmezhető Collingwood tevékenysége, aki szerint a történetírásnak és régészetnek nem szabadna önmagáért léteznie, hanem feladatuk a független bizonyítékok különböző szempontú értékelése lehetne, korszakoktól függetlenül.

A mai, technológiailag is tökéletesedett régészet célja így Smail szerint egyértelmű: egy tárgyról akkor alakítható ki a legteljesebb kép, ha minél több vizsgálati metódussal elemzik, és minél több diszciplína szakértői vizsgálják meg. Ez fordítva is így van, azaz az írott forrásokkal ellátott korszakokban sem lehet elsődleges ezen szövegek vizsgálata, és azok csupán egy nézőpontot tükröznek.

Ezen a ponton Daniel Lord Smail egyértelműnek látja: itt lenne a legfőbb ideje, hogy a történészek és régészek végre elvonatkoztassanak vizsgálatuk tárgyától, és előbbiek felejtsék el az írott források elsődlegességét, míg az utóbbiak is lemondhatnának tárgyaik legfőbb bizonyító erejéről. A 70 évvel ezelőtt megjelent munkák fényében talán az is egyértelmű lenne, hogy talán már tehetnénk is valamit ezen kettészakadt állapotok megszüntetése érdekében.

Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a történetírás csak az elmúlt egy évtizedben is igen sokat változott, méghozzá a 20. század vizsgálata fényében, egy olyan századéban, amelyet éppen saját dokumentációjának túlzott súlya nyomhat agyon.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet