Konferenciával köszöntötték a 80 éves klasszika-filológust

2009. január 20. 12:09

Hiller István oktatási és kulturális miniszter a 80 éves Szepessy Tibor klasszika-filológust, irodalomtörténészt köszöntötte múlt pénteken a budapesti Eötvös József Collegiumban. A tárcavezető bejelentette, hogy miniszteri keretből támogatást nyújt a kutató írásainak kötetbe rendezéséhez.

Szepessy Tibor tudósi, kutatói tevékenységével nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi klasszika-filológia is gazdagodott – hangsúlyozta Hiller István, aki kiemelte azt is, hogy az irodalomtörténész mindig hű volt az Eötvös József Collegiumhoz, akkor is, mikor eltávolították, akkor is, mikor a Collegiumot többen próbálták „meggyilkolni”, s akkor is, mikor a magyar tehetséggondozás „legendás bástyáját” próbálták feltámasztani.

Az oktatási és kulturális miniszter felidézte, hogy Szepessy Tibortól a lexikális tudás mellett tartást, emberséget és kritikát is tanult. Az irodalomtörténész egész életében megőrizte a kritikát és a kreativitást, hiszen egy értelmiségi akkor értelmiségi, ha alkot, és akkor marad értelmiségi, ha megőrzi a kritikai szellemet.

Az Eötvös József Collegium is méltó módon köszöntötte Szepessy Tibort: konferenciát szerveztek a tiszteletére. A négy ülésszakon a 19 klasszika-filológus az ókorra, a középkorra és az újkorra vonatkozó problémákat tárgyalták meg.

Szepessy Tibor klasszika-filológus, irodalomtörténész, műfordító 1929. január 7-én született Budapesten. 1949-ben felvételt nyert az Eötvös József Collegiumba. A Collegiumban meghatározóvá váló kommunista frakció klerikális szemléletűnek bélyegzte és a tisztogatás áldozatául esett: kényszerítették tagságáról való lemondására. 1952-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen görög-latin-magyar szakon. 1956-ban, a forradalom leverését követően az egyetemen aláírásokat gyűjtött a később kivégzett Brusznyai Árpád felmentése érdekében, ezért eltávolították. A végzés indoklása olyan kiemelten veszélyes személynek minősítette, „aki súlyos befolyással van a diákságra, ezért alkalmazása még ingyen sem engedhető meg.”

Az eltávolítását követő évtizedekben fordításokból, lexikon-szócikkek írásából, (gyakran álnéven végzett) szerkesztői tevékenységből élt. Végül (kiváló görög tudásának köszönhetően) az Irodalomtudományi Intézet alkalmazta. 1972-ben doktori fokozatot szerzett (CSc), 1980-tól az irodalomtudomány kandidátusa. 1984-ben rehabilitálták, az ELTE újonnan alakult ógörög tanszékének élére kerül. 1995-ben nyugalmazták. 1992–2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójaként tevékenykedett. 2005-től az Antik Tanulmányok főszerkesztője. Az Eötvös Collegium újkori történetének meghatározó alakja, a Klasszika-filológia Műhely vezetője, később rendszeres óraadó, a kuratórium elnöke.

Kitüntetései: Európa Kvk. Nívódíja 1976, 1983; Révay József-díj 1976; Marót Károly-díj 1978; Ábel Jenő-emlékérem 1988; Szent-Györgyi Albert-díj 1998; Akadémiai Nívódíj 2008

Főbb művei: Latin költők antológiája. Bp., 1958.; Görög költők antológiája. Bp., Móra, 1964.; Római költők antológiája. Bp., 1964.; A régi Róma napjai. Bp., 1968.; Utószó. In: A filozófia vígasztalása /Boethius. Ford.: Hegyi György. Bp., 1970, 153–169; Utószó és jegyzetek. In: Tibullus és Propertius összes költeményei. Budapest, 1976, 281–371.; Die Aithiopika des Heliodoros und der griechische sophistische Liebesroman. In: Beiträge zum griechischen Liebesroman. Hrsg. von Hans Gärtner. Hildesheim–Zürich–New York–Olms, 1984. 432–450.; Héliodóros és a görög szerelmi regény: fejezet az antik regény történetéből. Bp., 1987.; Korai görög líra: Kallinostól Pindarosig: szöveggyűjtemény az elégia, az iambos, a melos és a kardal képviselőiből. Bp., 1999.; La figura di Eracle in Teocrito e Apollonio Rodio. Acta classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis. 38–39. (2002–2003), 313–349.