A csehek Trianonja

Az egyezmény következményei

Zdenek Kárník említett könyvében számvetést is készít München gazdasági és közlekedési vonatkozásairól. Eszerint a cseh mezőgazdaságot csak kevésbé érintették a változások (a szlovákiait annál inkább a bécsi döntés), de az iparban komoly veszteségeket kellett elkönyvelni. Odalettek a hatalmas észak- és nyugat-csehországi szénlelőhelyek, valamint a lengyelek által megszállt tesíni feketeszén – összesen a feketeszén-lelőhelyek közel 55%-a, valamint a barnaszén-lelőhelyek közel 93%-a. A megszállt területeken feküdt számtalan vasmű, gépgyár és vegyi üzem, aminek következtében a csehszlovák ipar szinte működésképtelenné vált.


Súlyos veszteségek érték a papíripart (52%-a veszett el), a textilipart (-61%), valamint az üveg- és bizsuipart (-76%). Csehszlovákiának le kellett mondania 90 erőművéről is. A hadi-, repülő- és autóipar többsége azonban a központi területeken helyezkedett el, így csak kis mértékben érintette az új rendezés. A könnyűiparban a veszteség valamivel kisebb volt: például a faiparban csak 30%-os, a bőriparban 23%-os, a grafikai iparban 22%-os, a konfekció- és cipőiparban pedig 20%-os. A maradék Cseh-Szlovákia kereskedelmi téren a Német Birodalom függésébe került, a cseh tulajdonosok pedig kedvezőtlen feltételekkel kényszerültek eladni szudétavidéki üzemeiket.

A közlekedésben nehezen áthidalható problémák keletkeztek, amelyeket még az is tetézett, hogy gyakran kifejezetten úgy jelölték ki az új határokat, hogy azok fontos útvonalakat vágjanak ketté. Több cseh vasútvonal például München következtében német felségterületen vezetett keresztül. Át kellett adni továbbá a vasúti mozdonyok és kocsik tekintélyes részét is (például a 4010 gőzmozdonyból 887-et). A Cseh balhék c. könyvben Pernes is kiemeli, hogy "az új határok megszakították a legfontosabb vasútvonalakat, így ha valaki el akart jutni (…) Brünnből Pozsonyba, a Német Birodalom területén keresztül kellett utaznia, de ugyanígy vágták ketté az Ostravából Szlovákiába vezető vasútvonalat is, és teljesen megszakadt a vasúti összeköttetés a maradék ország és Kárpátalja között."

A cseh területek megcsonkítását Kárník az alábbi példákkal érzékelteti: "Plzeňt három oldalról szó szerint bekerítették a birodalmi területek, ami többek közt azt is jelentette, hogy ezt az ipari nagyvárost elvágták hátországának nagyobb részétől. Továbbá (…) a megszállás a Chod-vidék keskeny sávját is magába foglalta, noha az egészen a korábbi államhatárig cseh volt (Domažlicét [a Chod-vidék központját] Plzeňhez hasonlóan bekerítették). (…) Még szorosabban zárták közre Jindřichův Hradecet (ám nagylelkűen nem csatolták el, ahogy azt eredetileg tervezték). (…) A "Szudétavidék" egészen groteszk módon ékelődött a belső területek közé (…) Dvůr Králové közvetlen környékét is lenyesték. Turnov környéke ugyan Csehszlovákiánál maradt, de Prágától északnyugatra a szudéta megye valóban szinte karnyújtásnyira megközelítette a fővárost: [a közép-csehországi] Melník határváros lett." A megszállás sajátos válfaját jelentette volna két tervezett közlekedési folyosó is: a Morvaországot kettészelő Odera-Duna csatorna és a Breslau (ma Wroclaw) – Bécs közötti autópálya. Mindkét útvonal német fennhatóság alá tartozott volna.

Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a hegyes-dombos határvidék stratégiai szempontból is kulcsfontosságú volt. Ennek kapcsán Pernes aláhúzza azt a tényt, hogy "a feladott területen maradt az összes, a korábbi években nagy költségek árán kiépített katonai erődítmény." Noha az 1936-ban építeni kezdett erődrendszert még messze nem fejezték be, Hitler mégis elégedett lehetett, hogy egyetlen puskalövés nélkül került a kezébe.

A müncheni egyezmény egyéb közvetlen következményekkel is járt. "Az erős német nyomás alatt megkezdődött a csehszlovák állam felbomlása" – írja Václav Kural és Václav Pavlíček a Érteni a történelmet című könyvben. A csehszlovák belpolitikai élet radikálisan megváltozott – Benes elnök lemondott, a demokratikus berendezkedés pedig fokozatosan a tekintélyelvűség irányába tolódott el. Fontos változást jelentett az is, hogy Szlovákia és Kárpátalja autonómiát kapott. A Cseh-Szlovákiává átalakult ország "megcsonkítva, önmaga karikatúrájaként" élt tovább, de már csak alig néhány hónapig – írja Jiří Pernes.

Érdemes felidézni Bořivoj Čelovský véleményét is, amelyet A müncheni egyezmény 1938 című könyvében fogalmazott meg: "felesleges elemezni az egyezmény egyes rendelkezéseit. (…) (Csehszlovákia) gyakorlatilag ki lett szolgáltatva Németország önkényének (…), de a következő hónapokban nem kapta meg sem a megígért garanciát, sem pedig a brit kölcsönöket, amelyek tapaszként szolgáltak volna a sebeire és a brit lelkiismeret-furdalásra. (…) Az egyezmény gyakorlati következménye nem lehetett más, mint a maradék ország bevonása a német befolyási övezetbe. A nemzetek önrendelkezési joga nevében épp ez a jog sérült: a másik fél által. A párizsi békeszerződések és München között nincs különbség – csak egyetlen egy: Csehszlovákia 1938-ban nem vesztett háborút."

1. Önrendelkezések versenye
2. Rólunk – nélkülünk
3. A megbontott egység
4. Az egyezmény következményei
5. A müncheni trauma

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2019

• Örömteli pillanat szomorú szentekkel
• A csákigorbói Haller–Jósika-kastély
• Sztálingrád: a Wehrmacht jeges csapdája
• Expedíció a maja őserdőbe
• Napóleon fagyos orosz pokla
• A japán közlegény megmentése
• Szent Margit kortársainak világképe
• A tarhonya diadalmas útja
• Lola Montez botrányai