A csehek Trianonja

2008. szeptember 30. 11:06 Zahorán Csaba

Korábban

A müncheni trauma

A müncheni egyezmény hatásai az említetteknél mélyebb rétegekbe is leszivárogtak. Bár a kortársak között voltak, akik megpróbáltak alkalmazkodni az új viszonyokhoz, mondván, hogy az ország legalább megszabadult a német (és magyar, illetve lengyel) problémától, de a többség nem így vélekedett. München nemcsak az országot ért katasztrófa, hanem az árulás szinonimájává is vált. Ám az árulókat nem Hitlerben vagy Mussoliniban látták, hiszen ők korábban is Csehszlovákia nyílt ellenségeinek számítottak, hanem Franciaországban és Nagy-Britanniában, illetve azok politikusaiban. Míg a nyugati hatalmak lejáratták magukat, a Szovjetunió iránti bizalom megnőtt. De ugyanígy meglehetősen negatív megvilágításba került a demokratikus rendszer is, amely gyengének bizonyult a diktatúra ellenében. Ezek a változások leginkább a második világháborút követően lesznek majd érezhetőek…

München "tartós következményekkel járt a nemzet jellemére és erkölcsére (…) az önkéntes kapituláció az ellenállás megkísérlése nélkül a legrosszabb, ami egy egyénnel és egy nemzettel megtörténhet (…) megtörte a nemzeti büszkeség gerincét" – írja Pernes. "A csehek azóta kalmárként méricskélik a bátorságot és a ravaszságot. Végül mindig kiszámolják, hogy előnyösebb meghátrálni az erősebb fél nyomására, gyávaságukat pedig azzal mentegetik, hogy gyengék és kevesen vannak. Az olyan hősökből, mint Emanuel Moravec, undorító árulók lesznek. (…) Ám a müncheni árulásnak – ami főleg a prágai kormány és az elnök árulása volt – elsősorban a cseh nemzet jellemére és jövőbeli fejlődésére nézve volt pusztító hatása. Megtörte a gerincét, megfosztotta önbizalmától és attól, hogy tevékenyen szálljon szembe a rosszal, és szabadjára engedte lelkének legsötétebb részeit."

Ugyancsak árulással vádolták a német és a magyar kisebbséget is, amiért a háborút követően mindkét közösségnek – különösen a németnek – hatalmas árat kellett fizetnie. A kollektív bűnösség elve alapján űzték el és telepítették ki a Szudétavidék német lakosságát, és bélyegezték meg a szlovákiai magyarságot. A Benes-dekrétumok ügye pedig továbbra is kísért.

Az idézetek forrásai:

Zdenek Kárník: České zeme v éře první republiky (1918-1938) III. Libri, Praha, 2003.

Jiří Kocian, Jiří Pernes, Oldřich Tůma a kol.: České průsvihy aneb Prohry, krize, skandály a aféry českých dejin let 1848-1989. Barrister & Principal, 2004.

Jan Gebhart, Jan Kuklík: Druhá republika 1938-1939. Paseka, Praha-Litomysl, 2004.

Zdenek Benes, Václav Kural (Edd.): Rozumet dejinám. Gallery, Praha, 2002.

Bořivoj Čelovský: Mnichovská dohoda 1938. Tilia, 1999.

előző oldal 5 / 5