2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket

A kémkedés történetének legnagyobb kudarca

2008. szeptember 29. 09:58 Spiegel Online

Negyven évvel ezelőtt szovjet katonák és tankok vetettek véget az ún. prágai tavasz eseményeinek. A korabeli titkosszolgálati dokumentumok arra utalnak, hogy az 1945 utáni időszak legnagyobb európai katonai hadművelete teljesen váratlanul érte a Nyugatot.

Titkosszolgák kínos helyzetben

Amikor véget ért, a nyugati tisztek kínosan feszengtek. Akaratuk ellenére el kellett ugyanis ismerniük, hogy a Varsói Szerződés csapatainak prágai bevonulását „jól” álcázták, és a hadosztályok gyorsasága is „hatásos” volt. A Kreml „észrevétlenül” vonta ki csapatait a Szovjetunió nyugati részéből. Az ellenség tehát „taktikai győzelmet” aratott - 1968. augusztus 27-én a NATO brüsszeli központjában így summázták az eseményeket.

Egy héttel korábban 300 ezer szovjet, lengyel, magyar és bolgár katona vonult be Csehszlovákiába, hogy elfojtsa az „emberarcú szocializmusra” tett kísérletet. A Duna hadművelet a második világháború utáni korszak legnagyobb katonai akciója volt, amely teljesen váratlanul érte a Nyugatot. Előtte Prága hónapokig a világ figyelmének középpontjában állt, mivel az Alexander Dubcek vezette kommunista párt polgárjogokat, sajtószabadságot és privatizációt követelt. Leonyid Brezsnyev, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára egy sor fenyegető katonai manővert rendelt el Csehszlovákián belül és kívül. Amikor azonban ezek a manőverek egyre komolyabbá váltak, az amerikai angol és német kormány mintha oda sem figyelt volna, pedig többen is figyelmeztettek egy szovjet invázió lehetőségére.

7500 tank dübörgött Prága felé, több mint 1000 repülő indult el, köztük csapatokat szállító repülők is, a keleti blokk több ezer tisztje kapott menetparancsot, és Nyugaton ezt senki sem vette észre, legkevésbé az ügynökök. A szovjetek prágai bevonulása a nyugati titkosszolgálatok legnagyobb hibái közé tartozik.


Az amerikai CIA már jóval az invázió előtt kapitulált. „Nem lehetett előre megjósolni azokat a pontos körülményeket, amelyek a szovjet vezetést a beavatkozásra indították” – áll egy júliusban készült beszámolóban. A Bundesnachrichtendienst (BND), a nyugat-német hírszerző szolgálat hasonlóképpen reagált. Tisztjei később azzal védekeztek, hogy az ún. X-időpont, vagyis a prágai bevonulás kezdetének időpontját „sem a BND, sem más nyugati hírszolgálat nem észlelte”. Kémeinek megfigyelése ellenére Reinhard Gehlen, a BND megalapítója nyíltan azzal dicsekedett, hogy alkalmazottai pontos előrejelzést adtak, beszámolóik precízek és pontosak voltak. Dicsekvő szavai miatt a prágai bevonulást helytelenül a BND történetének kiemelkedő eseményeként tartják számon.

Különösen zavarba ejtő, hogy az akció után a német hírszerzés azzal kérkedett, hogy „pontos információi voltak a hadműveletben részt vevő csapatok bevetéséről”. 1968-ban a BND azt hitte, hogy a kelet-német néphadsereg (NVA) szintén részese a durva megszállásnak. Valójában Brezsnyev a német vezető, Walter Ulbricht kérése ellenére nem engedte az NVA részvételét. A 11. gépesített hadosztály, amelyet a BND szerint a cseh Budweis városka mellett láttak, valójában Kelet-Németország belsejében állomásozott. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a NATO először a médiából értesült a szovjet bevonulásról. Elsőként a The Associated Press számolt be hadműveletről augusztus 21-én hajnali 2:09 perckor, négy órával az akció megkezdése után. A telexgép meghibásodása miatt még egy órába telt, mire Brüsszelbe is eljutott a hír.

Egyik hiba követte a másikat: néhány titkos dokumentum szerint a londoni és párizsi szovjet nagykövet a bevonulás éjjelén tájékoztatta az angol és francia kormányt. Anatolij Dobrigyin, szovjet nagykövet személyesen informálta Lyndon B. Johnson, amerikai elnököt. Brezsnyev el akarta kerülni, hogy a nyugati országok a bevonulást a NATO elleni támadás előkészületének tekintsék. A három nagyhatalom azonban megtartotta magának a hírt. A legkritikusabb órákban a NATO katonai vezetőinek sajtóbeszámolókra kellett támaszkodniuk, ami miatt igen dühösek voltak. Felháborodásuk jogos volt, hiszen az incidens a nyugat-német-csehszlovák határon s történhetett volna.

A megszálló csapatok ugyan azonnal biztosították az ország nyugati határát, de a szovjet tankok a német határvonal mentén vonultak. Szörnyű még belegondolni is, mi történhetett volna, ha a határ másik oldalán az egyik nyugat-német tiszt elveszti a fejét. Az angol NATO nagykövet szégyenlősen kért bocsánatot, hangsúlyozva, hogy országa soha többé nem követ ilyen információs politikát.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. nyár: Mesebeli menyegzők
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár