Vesztes háború lett a grúzok befagyasztott konfliktusából

Az oszétok a történészek feltételezései szerint a több száz évvel ezelőtt Ázsiából érkezett és a mai Észak-Oszétia területén letelepedett törzsek utódai.

Az orosz birodalom 18-19. századi terjeszkedése során az oszétok az Észak-Kaukázus más népeitől eltérően nem tanúsítottak heves ellenállást az oroszokkal szemben, sőt, sokan az oroszok oldalán harcoltak. Ebben az időszakban a lakosság egy részének a hegyeken át délre kellett költözni. Az oszétek azonban továbbra is az oroszok, majd a Szovjetunió oldalán voltak, amikor csatlakoztak hozzá Grúziával az 1920-as évek elején. Később a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság területén megalakították a Dél-Oszét Autonóm Területet, míg Oroszországban létrejött Észak-Oszétia.

Észak-Oszétiát a Grúziához tartozó Dél-Oszétiától a Kaukázus gerince választja el. Dél-Oszétia a tengerszint felett mintegy ezer méteres magasságban terül el, területe 3900 négyzetkilométer, lakosainak száma mintegy 70 ezer. A lakosság többségében oszét nemzetiségű és a farszival rokon nyelvet beszél. Dél-Oszétiában a szeparatista hangulat a Szovjetunió utolsó éveiben ütötte fel a fejét, amikor Grúziában népszerűvé vált Zviad Gamszahurdia, a későbbi független Grúzia első államfője. Tbiliszi még a Dél-Oszétia elnevezés használatától is tartózkodik, egy régebbi néven Szamacsablónak, vagy chinvali járásnak nevezi a területet.

A grúzok és oszétok között 1989-ben bekövetkezett első összecsapások után a térségbe szovjet csapatok vonultak be. A zavargások 1990-ben kiújultak és a dél-oszétiai adminisztráció bejelentette, hogy szándékában áll elszakadni Grúziától. A Szovjetunió széthullása és Grúzia függetlenségének elnyerése (1991) nem változtatott a dél-oszét vezetés szakadár szándékain, s 1991-1992-ben két véres háborút vívtak Grúzia ellen: a második a dagomiszi megállapodással ért véget, amely egyebek mellett rögzítette a FÁK (a Független Államok Közössége), illetve Oroszország békefenntartó misszióját. Azóta Dél-Oszétia önálló életet él.

Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter grúziai elnöksége idején a dél-oszétiai kaotikus állapotok közepette a szeparatista lelkesedés némileg lehűlt, az oroszellenes Mihail Szaakasvili elnökké választása (2004) után azonban újra felhorgadt, annál is inkább, mivel az új elnök sietett bejelenteni, hogy visszatereli Dél-Oszétiát Grúzia kebelébe. Az oszétok 2006-ban el nem ismert népszavazáson nyilvánították ki elszakadási szándékukat, ezzel egy időben pedig az grúzok szintén népszavazáson éppen az ellenkezőjét követelték.

Állandó volt a feszültség Tbiliszi és Chinvali (valamint a másik szakadár grúz terület, Abházia) között. Grúzia az utóbbi években mindent elkövetett, hogy nemzetközi kontingenssel váltsa ki az orosz békefenntartókat, de próbálkozásai nem jártak sikerrel. Moszkva szoros kapcsolatokat ápol Chinvalival, már éppen csak jogilag nem ismerte el a független Dél-Oszétiát (valamint Abháziát), s a grúz vezetés nagy bánatára a lakosság jelentős része orosz útlevelet kapott, a rubelt pedig fizetőeszközként használják a belső piacon.

Eduard Kokojtit, az el nem ismert szakadár Dél-Oszétia orosz állampolgárságú államfője 2001-ben (el nem ismert) választáson került a terület vezetésének élére, majd 2006-ban újraválasztották. Kokojti Oroszországot tekinti a kaukázusi biztonság legfőbb letéteményesének, szoros kapcsolatot ápol a szintén szakadár Abháziával: az abház vezetőkkel együtt többször kinyilvánította, hogy szándékában áll csatlakozni Oroszországhoz, és többször figyelmeztette Tbiliszit, hogy ne vetemedjen agresszióra.

Azt csak találgatni lehet, hogy Mihail Szaakasvili grúz elnököt mi indította éppen most a támadásra: az egyik ok alighanem az volt, hogy Grúzia NATO-csatlakozásához fel kell számolni az országban lévő "befagyasztott konfliktusokat". S bár a szövetség bukaresti csúcsértekezletén kinyilvánították, hogy Grúzia NATO-tag lesz, a felkészülés megkezdéséről azonban a decemberi külügyminiszteri értekezlet hivatott dönteni. Egyes megfigyelők szerint azonban Oroszország konfliktusba való bevonása és hitelének megrendítése hatással lehetett volna az amerikai elnökválasztásra is, amennyiben növelhette volna John McCain republikánus jelölt népszerűségét.

(Múlt-kor/MTI)