Népszerű a tankturizmus Németországban

Beerfelde a hajdani NDK területén található, félúton Berlin és a lengyel határ között, itt működik a `páncélosvezetői iskola`. Szinte bárki eljöhet a kisvárosba és kipróbálhatja, milyen érzés a néhai kommunista tömb hadseregeinek egyik harckocsiját vezetni.

A 8,5 hektáros, keréknyomoktól szabdalt erdőszéli terepen szervezett kaland évente mintegy 10 ezer embert csábít, valamennyien készek 136 eurót (31 ezer forint) fizetni azért a gyönyörűségért, hogy egy fél órán át kegyetlenül rázassák magukat a 34 tonnás óriásokat vezérelve. `Ennek semmi köze sincs a kommunista éra iránti nosztalgiához` - mondja a 47 éves Axel Heyde, a keletnémet hadsereg egykori harckocsivezetője, aki Jörge nevű testvérével 2003-ban hozta létre ezt a nem mindennapi bázist.

"Vendégeink az egész országból, de külföldről is jönnek, az Egyesült Államoktól Új-Zélandig. Nem feltétlenül a katonaság szerelmesei. Egy tank azért vonzza az embereket, mert titkos világnak tekintik, amelybe belépni tilos, és egy kicsit veszélyes is" - teszi hozzá Axel, akinek heti hét napon át működő vállalkozásában 12 főállású alkalmazott dolgozik.

A mára megszűnt szocialista tábor egykori országaiból szerezték be a különben megsemmisítésre szánt páncélosokat, T-55-ös és BMP modelleket - az utóbbiak az egykori Csehszlovákiában vagy Lengyelországban készültek az 1950-es és 60-as években. Lefegyverezték őket és részben "páncéltalanították" is, mert különben "háborús fegyvereknek számítanának és nem kaptuk volna meg a szükséges engedélyeket" - magyarázza el a vállalkozás vezetője.

Mielőtt felkapaszkodnának a monstrumra, a turisták pamutból készült fekete símaszkot húznak a fejükre, majd egy durva kidolgozású, rendkívül kényelmetlen fémsisakot. Ezután a felső tetőnyíláson át az irányító ülésre csusszannak, meghallgatják az instruktor magyarázatát - és hajrá! A szűk kabinból a két keskeny lőrésen át szinte semmit sem lehet látni. A kormányrúd szerepét betöltő botkormány kezelése is zavarba hoz. A sebességváltás még nehezebb. "Húzza meg, gyerünk! Nem kell megijedni, ha erősen beremeg és ha a váltórúd kezdetben nem engedelmeskedik!" - ordítja a parancsnok-instruktor, aki alig egy méterre van alkalmi növendékétől, de csak rádión tud kommunikálni vele a 600 lóerős dízelmotor iszonyú zaja miatt.

Annak, aki kész megfizetni az árát, a páncélosiskola autóroncsot is biztosít, amelyet aztán a delikvens boldogan elgázol a tankjával. A "séta" végén a tetőtől talpig földes-sáros hős büszkén örökítteti meg magát a rohamlöveg mellett, oldalán a feleségével. "Ő lepett meg ezzel 60. születésnapom alkalmából és én csak két dolgot sajnálok: túl rövid ideig tartott és szerettem volna még gyorsabban haladni a tankkal."

Szombatonként az erős élmények szerelmesei közül akár 70-80-an is tolonganak a Heyse-testvérek birtokán. "Mindenféle ember megfordul itt, fiatalok, öregek, és korántsem csak férfiak. Vannak törzsvendégeink is, akik rendszeresen visszatérnek" - magyarázta el az AFP-nek Ute Frischmuth, aki a vendégeket fogadja. Még hozzáfűzte: "Amikor elhelyezkednek a vezető ülésen, sokan megkérdezik, hol vannak a fegyverek. Nagy csalódást okoz nekik, hogy lőni nem lehet."

(Múlt-kor/MTI)